Játékidő: 60 perc
Kapacitás: 2-6 fő
Alap ár:
     • 2 990 Ft játékosonként
Kedvezménylehetőségek:
     • 2 490 Ft játékosonként, minimum 3 főtől, H-Cs 16:15-ig
     • 0 Ft a szülinaposnak - minimum 3 főtől, maximum 1 szülinapos
Honlapcím: http://paniqszoba.hu/
Facebook oldal: https://www.facebook.com/paniqszoba

Már egy ideje szemeztem a PánIQ Szobával, híresebb szoba lévén, csak miután megemelték az árukat, eléggé kilátástalan lett, hogy mi, egyetemisták, a közeljövőben eljussunk hozzájuk. Aztán csoda történt. Regisztráltam még régebben moly.hu-ra, és ott valamelyik fórumban az egyik felhasználó felajánlotta elvitelre az általa nyert 20%-os kupont. Persze azonnal lecsaptam az ajánlatra, nem terem minden bokorban ilyen kedvezmény, úgyhogy ezzel meg is láttuk a fényt az alagút végén, legalább egy szobájukat kipróbálhatjuk! Még egyszer köszönöm moncsicsi83!

Ki is írtam a Facebook csoportunkba, és hamarosan jöttek is a jelentkezők, név szerint: Rizi , Tojcsi , Angyal  és Viki .

Engem teljesen le tud nyűgözni a dzsungeles látványvilág, ezért a többiek, főleg, mert az enyém volt a kupon, belementek, hogy menjünk a Lost pályára, így hamarosan le is foglaltam az időpontot.

A kapucsengővel való ügyetlenkedésünk után a helyen egy kedves úriember, Róbert fogadott bennünket. Miután kipuhatolta, hány szobán is vagyunk már túl, kérdezősködött kicsit a legjobb, legrosszabb szobák után, majd miután mindenki kibeszélgette magát, rá is tértünk a lényegre. Ismertette velünk szóban is a szabályokat, ellátott minket egy-két hasznos információval, még a történetet is megemlítette, hogy bent meg fogjuk találni a részleteket. Be is másolom Nektek, amit a honlapjukon is közzétesznek:

Kimásztok a roncsok közül. A repülőgép, amin utaztatok, nemrég lezuhant, de Ti szerencsésen túléltétek. Rövid bolyongás után találtok egy elhagyatott tábort és egy bunkert, de az ajtaja nem nyílik. A sűrűből különös, ijesztő hangok hallatszanak. A tábortűz mellett ül egy aszott csontváz, kezei közt egy elnyűtt papírral.

„1998. június, Isla Santo Tomas, Cabo Regla
A nevem Dr. Frank Carpenter. 1977-ben jöttem erre a szigetre, akkor még repülőgép szerencsétlenségeket kutattam. Jelenleg túlélőket keresek. Ha olvasnátok ezt a feljegyzést, akkor valószínűleg engem is elkaptak. A dzsungelben egy bennszülött törzs élt, de egy sötét rituálé elragadta a helyieket. Élőhalottá váltak. Nem csupán járkáló hullák, akik emberi húsra éheznek; gyorsak, szívósak, az élőket már messziről kiszagolják. Minden perccel közelebb jutnak hozzátok, és csak a bunker nyújt biztos menedéket. Az ajtónyitó szerkezetet elrejtettem a táborban. Találjátok meg minden lakat kulcsát, és fejtsétek meg a kódokat! Legfeljebb egy órátok lehet, mielőtt megtalálnak. Siessetek!”

A fő instrukció tetszett a legjobban, miszerint: hogy kijussunk, egy egzotikus tárgyat kell egy egzotikus nyílásba helyeznünk. Ez a mondat sokunk... khm... képzelőerejét beindította. Végül felülemelkedtünk a dolgon, és megkomolyodva léptünk be a szigetre... akarom mondani zuhantunk le a repülőnkkel.

Miután nagy nehezen betuszkoltuk azt a bizonyos egzotikus tárgyat az egzotikus lukába, feltárult az ajtónk, és egy darabban elhagyhattuk a szigetet. Érzésünk szerint a csapat most kicsit gyengébben teljesített (amit operátorunk kedvesen az orrunk alá is dörgölt), de hogy önkritika is legyen a dologban: odabent én egész végig tökéletesen átéreztem a játék címének lényegét - alaposan el voltam veszve.

Értékeljünk!

Játékmester

Nagyon jóízűt beszélgettünk Róberttel a játék elején, majd kijövetelünk után is, szinte minden témára kitérve, melyet a szabadulásokkal kapcsolatban említeni lehet. Azonkívül felhívta a figyelmünket pár kedvezményre is, mely korábban alaposan elkerülte a figyelmünket, így megnövekedett az esélye annak, hogy a többi pályájuk közül is lesz alkalmunk kipróbálni egyet-kettőt. Az alacsonyabb pontok inkább arra vonatkoznak, hogy páran úgy érezték, a játék közepén a segítség nem minden esetben akkor érkezett, amikor úgy igazán jól esett volna, de a végére sikerült kicsit jobban összehangolni a segélykérést és -nyújtást, ennek köszönhetően ép bőrrel megúsztuk kis kalandunkat. 

Flow

Már fent is említettem, hogy én személy szerint majdnem végig el voltam veszve. Körülbelül 2-3 olyan dolgot, feladatot tudok felidézni, melyben úgy érzem, hasznos tagként kivettem a részem, a többi időben néztem ki a fejemből, gondolkoztam, és fel alá járkáltam, hogy hol tudnám hasznossá tenni magam. A többieknél az csapta ki egy csöppet a biztosítékot, hogy sokat kellett bíbelődni a lakatokkal, a kreatívabb, gondolkodósabb feladatok pedig vagy adták magukat, vagy egy az egyben le voltak írva, hogy mit hogyan csinálj, így maradt a régi nóta, térjünk vissza a még ki nem nyitott lakatokhoz... No, de hol vannak a kulcsok / kódok?

Story

A történet kellemesen hátborzongató, mégis a díszleten kívül sokan nem igazán tudták beleélni magukat. Hogy Vikit idézzem: "Jó volt, szép volt, de úgy félúton eltűnt." Angyal azt is megjegyezte, hogy több helyen bevett szokás ugyan, de mi nem igazán tudjuk pozitívumként értékelni, amikor a bevezető után, már a játékidő alatt kell bent valamilyen papírról vagy egy képernyőről elolvasni a történetünket. Sokkal hatásosabb szerintünk, ha élő egyenesben a játékmester ismerteti velünk, kik is vagyunk mi valójában, mit is keresünk ott, ahova menni fogunk. Odabent már mindenki inkább koncentrálna a játékra, mint a történet olvasgatására, így sokunk csak utólag emlékezett vissza, hogy mintha valamit felolvastak volna az elején, melyből csak foszlányokra emlékszik. Kivéve persze azt az egy embert, aki saját vállára emelve a feladatot, vállalkozott arra, hogy felolvassa az ominózus szöveget a társainak.

Nehézség

Többünknek az volt a problémája (ez részben a mi hibánk is persze), hogy mivel a lakatnyitogatás ekkora hangsúlyt kapott, a kreatív feladatok többsége csak a visszaemlékezést erőltetve ugranak be. Nem voltak a lakatokhoz képest annyira hangsúlyosak, hogy azokra emlékezzünk elsősorban. Angyal említette, hogy számára zavaró volt, hogy sok dolgot már azelőtt meg lehet találni, minthogy használni kelljen / ki tudná az ember nyitni, viszont a késztetés, hogy ezeket megtegye, igencsak sürgetően hatott a sok másik lakat mellett. A játékmenet, eltekintve egy-két apróbb párhuzamos száltól az elején, teljesen lineáris volt, aminek alapvetően könnyebb követhetőséget kellett volna eredményeznie, mégis néha nehéz volt felvenni a fonalat, hogy hol is járunk pontosan.

Feladatok kreativitása

Már korábban is pedzegettem, hogy a sok lakat miatt - melyet ráadásul néha egyszerre, egy téren lát az ember - nehéz konkrétan visszaemlékezni arra a pár nagyon jó és kreatív feladatra. Hogy Angyalt idézzem: "Voltak benne baromi jó ötletek, de egy-két felvillanástól eltekintve (no meg persze a látványtól) elég lapos, egysíkú volt." 

Látványvilág

Zseniális! Az első perctől kezdve, amint beléptem, imádtam. Szőrözősebb kollégák megjegyezték, hogy néhol kilóg a ragasztás, de amikor az ember egy pince mélyén egy komplett dzsungelben jár, és két lépésenként egy fába ütközik, kit érdekel? A padló és a fák kialakítása fantasztikus volt, a kunyhó nagyon szépen volt összerakva, a világítás frenetikus, a fali díszek észvesztőek, a tónak is örültünk volna, ha nem rontják el előttünk, de képzeletben azért az is szép volt, egyszóval zseniális! Jó, persze, azért találtunk pár a környezetbe nem igazán passzoló dolgot, de ez az összhatáson nem igazán tudott rontani.

Összesítve tehát:

Ez, átlagolva és százalékos arányt nézve:

63 %

Összességében, aki él-hal a lakatnyitogatásért, vagy éppen a látványvilág fogja meg egy szobában, annak mindenképpen ajánljuk. Kemény, agymozgató logikai rejtvényeknek sajnos híján van a hely, így aki az ilyenfajta kihívást keresi, az nem a Lost képében fogja megtalálni álmai szabadulószobáját. Ami a megközelítését illeti, nagyon egyszerű eljutni hozzájuk, és ha sikerül túltennie magát mindenkinek a folyosón leskelődő, vérfürdőt sejtető kádon... a szobán belüli berendezés már igazán magával ragadó, mintha valóban egy elveszett szigetre toppanna az ember!

Ha bármi kérdés vagy hozzáfűznivaló akad, kommentben szívesen látjuk!

Köszönjük, hogy végigolvastad!