Játékidő: 60 perc
Kapacitás: 2-5 fő
Alap ár:
     • 12 000 Ft - 2-5 fős csapat esetén, 17:00 után és egész Hétvégén
     •   9 000 Ft - 2-5 fős csapat esetén, Hétköznap, 17:00 előtt
Kedvezménylehetőségek:
     •   9 000 Ft - Visszatérő kedvezmény
Honlapcím: http://szobafogsag.hu/
Facebook oldal: https://www.facebook.com/Szobafogsag

Csibe talált egy nagyon jó kupont egy olyan szobába, mely nem szokott kuponozni, így fel is dobta a csoportunkba, hogy van-e érdeklődés. Mikor kiderült, hogy van rá igény, és a csapat is összeállt, eltartott egy ideig, míg összeegyeztettük, kinek melyik időpont a jó. Akadt, akinek egyetem, rokon születésnapja, munka vagy egy WoW Raid szólt közbe, így igazán nem volt könnyű dolgunk. Március 23-án állt össze a csapat: Csibe , Sasy , Kristóf , Tojcsi  és jómagam , de csak április 22-re tudtunk időpontot egyeztetni, majd foglalni. Persze, a sztoriban benne volt az is, hogy mellette még nagyon sok más szoba is tervbe volt véve, sőt többségük időpontja már le is lett addigra foglalva, így azokkal is össze kellett egyeztetni a dolgot.

Kíváncsian vártuk, hogy mi lesz, mert képekről jónak tűnt, és már a honlapon is hirdették, hogy egy embert bezárnak egy sötét szobába - itt Csibével hősies harcot vívtam a bezáratás jogáért (ez milyen morbid már? kezdem néha azt hinni, hogy kicsit mazochisták vagyunk), az istenek csarnoka is beleremegett... na jó, nem, elég volt egy pár bociszem. A téma alapján nekem nagy tippem volt, hogy biztos lesznek kütyük, hiszem mégis csak James Bond!

Eljött a várva várt nap. Ezúttal nem volt gond az Opera környékére eljutni, korán odaértünk, és még Sasy is összefutott egy ismerősével. A hely egy szórakozóhely alagsorában volt, marketing szempontból tökéletes, de engem inkább egy sebtében berendezett régi épületre emlékeztetett. Sebaj, jártunk már rosszabb helyeken. Lementünk, fogadott minket a játékmester, és közölte, hogy várjunk itt, ő elmegy, mert még vannak a szobában, meg kell várni, amíg kiérnek, és vissza is kell rendezni. Oké, persze. A probléma ott kezdődött, amikor bent hagyta a walkie-talkie-t, és azon keresztül éppen segítséget kértek... Játékmester sehol, mi meg ott ülünk, és beszélgetünk az okostelefonok butító hatásairól. Képzelhetitek.

A játékmester végül megjött, bevezetett minket a játék helyszínére, engem bezárt a "sötét" szobába, az óra indult és...

...a kijelző éppen 17:14-re ért, amikor kinyitottuk az ajtót. A játékmester meg sehol sem volt, így kedélyesen visszaengedtük magunkat az irodába, és vártunk... és vártunk... és vártunk.

Kis idő elteltével Sasy kinyitott egy közelben lévő ajtót, és meglepetten láttuk, hogy az egy másik játékuk helyszíne. Hirtelen elgondolkodtunk, hogy játékmesterünk sehol, mi lenne, ha azt a szobát is végigjárnánk? Aztán végül mindenki visszaült a székekre, és jó szabadulósokhoz híven megvártuk, míg kedvenc játékmesterünk, név szerint Joe, visszatalál hozzánk.  

Játékmester

Ahogy fentiekből kiderült, a játékmester elmehetett volna körülbelül ajtónállónak, annyit tartózkodott az irodájában, ahol a megfigyelő rendszer és a walkie-talkie volt. Mi nem kértünk segítséget, de erősen él bennünk a gyanú, hogy ugyanúgy jártunk volna, mint az előző csapat, ha kellett volna. A legijesztőbb az volt, hogy amikor kijöttünk, és csak a hideg levegő fogadott minket, simán szétverhettük volna a berendezést, vagy kifoszthattuk volna az irodát, és leléphettünk volna. Azért pozitívum, hogy mikor visszajött, akkor bőven szánt ránk időt, és vidáman beszélgetett velünk. Kristófnak valamiért nagyon bejött a stílus, de a többieknek kevésbé, és a nagyon alacsony pontszámot csak a játékvégi beszélgetéssel kerülte el.

Flow

Lehet, hogy ha négyen megyünk a szabadulásra, akkor jól ellettünk volna. Érdekes, hogy ezt egyre több szobában tapasztaljuk, hogy haladó csoportnak egyszerűen sok az öt személy egy nem haladó játékhoz. Én lettem bezárva a sötét szobába, mely igazán nagy csalódásként ért. Nem a kialakításával volt gond, hanem:
a) nem volt sötét, maximum halovány,
b) kint sok volt a feladat, bent meg kevés (ez önmagában nem is okozott volna problémát, ha a feladatok nagy része nem azután folytatódik, hogy kinyitottuk a szobát),
c) az előző miatt teljesen haszontalan tagnak éreztem magamat, mert a saját dolgaimat hamar kiadtam (!), és innentől kezdve a többiekre voltam utalva, meg néha egyet-egyet bekiabáltak, hogy nincs-e bent valami nyom.
Sasy hasonlóan érezte magát, bár őt nem zárták be, de most ő lett az ominózus unatkozó ötödik tag. Vele ellentétben Csibe, aki pörgött, kereste a feladványokat, nagyon jól elvolt, míg a többiek lelkesen asszisztáltak mellé... vagy ültek, amikor elfogytak a feladatok. De a kanapé az ott volt.

Story

A történet elveszett a szobában. Voltak jellegükben nagyon eltalált feladatok, melyek jól illettek volna a sztoriba, de mind csak magasra feldobott labda maradt, könyörögve a lecsapásért. Mintha az egész csak azért lett volna kitalálva, mert olvasták a blogot, ahol látható, hogy a tematikára kevés pontot adunk, így hozzáraktak egy történetet. Pedig nyilván nem erről van szó, mert nem egy mai szobáról beszélünk.

Nehézség

A csapat nagyobb része szerint egész jól be lett lőve a nehézség, csak egy-két dolgon kellene változtatni. A szoba kritikus pontja a sötétkamra, melyen mindenféleképpen kellene eszközölni valami változtatást. A nehéz a szobában igazából, hogy az ember azt hiszi, hogy már talált valamit, megvan egy feladat megoldása, de nem, az csak a fele, amivel nem is lenne gond, de az a fél úgy néz ki, mint egy egész. És ez megtévesztő lehet.

Feladatok kreativitása

Találkoztunk néhány kifejezetten újszerű feladattal, melyek már-már James Bondosak voltak. Nem akarom lelőni a poént, de annyit elmondok, hogy csak súrolta a határt, hiányzott az a plusz, mely illeszkedne a szobához. Mindenesetre eléggé szórakoztatóak voltak, kezdő csapatnak okozhat meglepetést, tőlünk (néhányunktól) is csak azért kapott alacsonyabb pontot, mert bár akadtak korábban nem látott dolgok, azért mégsem voltak annyira lenyűgözőek. Plusz kiderült, hogy sajnos az egyik feladat épp ideiglenesen ki lett véve, pedig a leírás alapján izgalmasnak hangzott.

Látványvilág

A berendezési tárgyak jók, és egy bizonyos eszköz végre egyszer nem valami elavult régi, hanem egészen aktuális volt (ha ott lesztek, tudni fogjátok), ami illik a kémvilághoz. A sötétkamra annyira nem sötét, de minden James Bondos elem a helyén van. Egyedül csak a fal olyan illúzióromboló. Az egész szoba ettől annak az érzetét kelti, mintha fogtak volna egy lepukkant helyet, és teledobálták volna egy költözés jó állapotú, visszamaradt dolgaival. 

Összesítve tehát:

Ez, átlagolva és százalékos arányt nézve:

63 %

Ezek alapján kijelenthető, hogy a szoba tipikus esete annak, amikor akar lenni valami, de amivé válik, főleg, ha hangzatos nevű vagy hangzatos utalású címet kap, már nem olyan jó. A probléma itt az, hogy bár valóban kapott egy James Bond köntöst, James Bondnak nem tudta magát eladni, de James Bond nélkül meg csak ferde szemöldök lett volna, hogy "Ha ez a sok James Bondra utaló nyom itt van, akkor miért nem olyan a címe? Akkor több embert érdekelne."

Ha bármi kérdés vagy hozzáfűznivaló akad, kommentben szívesen látjuk!

Köszönjük, hogy végigolvastad!