Játékidő: 60 perc
Kapacitás: 2-5 fő
Alap ár:
     • 9 000 Ft - 2-5 fős csapat esetén
Honlapcím: http://parapark.hu/
Facebook oldal: https://www.facebook.com/paraparkbudapest

Valahogy mindig furán éreztem magam, amikor előkerült a ParaPark egy beszélgetés során, hiszen sorra járjuk már vagy 2 éve a szabadulószobákat, én már túl vagyok 80 játékon, és még mindig nem próbáltuk ki a ParaPark egyik szobáját sem, pedig ők a galaxis első szabadulószobájaként hirdetik magukat. Mostanáig. Mikor hírét vettem, hogy az egyik szobájukat bezárni készülnek, és újat létesítenek a helyén, azonnal tudtam, mit kell tennem. Összeszedni egy csapatot, és kipróbálni, amíg még lehet, ráadásként egy karácsonyi akciónak köszönhetően a szívem könnyebb lett, a pénztárcám viszont nehezebb maradt.

Sajnos akadt egy-két bonyodalom a csapattagok összeszedése során, volt, aki nem ért rá, volt, akit nem is érdekelt annyira a dolog, de végül csak összeállt kis csapatocskánk: Rizi , Viki , és Viki párja, az Esc-Apes hivatalos legnagyobb rajongója, Qbi csatlakozott ezúttal hozzám, Csibéhez.

Mikor megérkeztünk, egy kedves hölgyemény fogadott minket, mondta el a részleteket, és engedett be a szobába, majd 39 és fél perccel később magunktól jöttünk ki onnan.

Itt szeretném megemlíteni a történetünket, miszerint:

Ezen a helyen nagy valószínűséggel rossz véget ért egy szellemidéző szeánsz. A környék lakói régóta suttogtak arról, hogy a pincerendszer furcsa nyúlványa valójában féreglyuk: afféle átjáró a sötét erők birodalmába, egyesek szerint egyenesen a..., de ezt még leírni is szörnyű. Ahogy az óra elkezd ketyegni, egyszer csak felhangoznak annak a pergamennek a rigmusai, amit az utolsó szeánsz résztvevői kántáltak révülten... Valami titokzatos, ősi nyelv szavait suttogják a falak, a játék innentől kezdve már nem is annyira játék, minden megváltozik és feltárul az átjáró... Ha nemcsak rémüldöző vagy, de rémeket elüldöző is, akkor itt a helyed. Vesd bele magad csapattársaiddal az átjáró féreglyukába és térj vissza a saját világodba 60 perc alatt - ha tudsz.

Hát akkor lássuk a részleteket!

Játékmester

A hölgyeményt mindannyian nagyon kedvesnek tartottuk, viszont rendkívül kezdőnek hatott, ahogy bevezetett minket a szabályokba, ezen felül minden megnyilvánulásán érezhető volt egy csöppnyi félénkség és két lépés távolságtartás megfűszerezve egy adag hivatalos közlésmóddal. Teljesen olyan érzésünk volt, mintha pár nappal korábban a kezébe nyomtak volna egy papírt tele szöveggel, hogy akkor ezt tanuld meg, és add elő az érkező csapatoknak, és ő pont így is tett. Ezen felül volt még egy eléggé hangsúlyos problémánk: a szobának nagyon jó története volt... akarom mondani lett volna. Játékmesterünk ugyanis vagy elfelejtette mondani, vagy nem is szerepelt a munkaköri leírásában, hogy megemlítse nekünk, anélkül viszont az egész játék csak egy creepy (hátborzongató) "valamivé" vált.

Flow

A játék a hely nevéhez híven "para" volt, ezt alá kell írni. Ezt a hangulatot teljesen jól hozta, minket Vikivel végig benne tartott, Rizit egy idő után már inkább idegesítette, de véleménye szerint ezt a kerettörténet ismeretének hiánya okozta. Egyedül Qbi-ra nem hatott egyáltalán, de ez nem is csoda, ő előszeretettel néz horrorfilmeket, nem sok olyan dolog van, ami megijeszthetné. Ezenfelül a feladatoknak is teljesen jó hajtóereje volt, a borzongás pedig még rádobott egy lapáttal.

Story

Rizinek gőze nem lett volna a történetről, ha a játék után nem megyünk fel mobilnettel a ParaPark honlapjára megnézni, hogy jól gondoltam-e, hogy ott közöltek story-t a szobához. Többünk szerint sokkalta másabb lett volna maga az élmény, ha az operátorunk a játék elején elmondja nekünk mindazt, ami a honlapon történet néven olvasható. Mivel azonban ez nem történt meg, a hely és minden játék közbeni történés egyszerűen csak "para" volt, kötni semmihez sem tudtuk. Ettől eltekintve viszont a történet és a játék, így visszagondolva, egész szépen harmonizált. A hangulatot, melyet a sztori leír, sikerült megteremteni, az események, melyeket olvashatunk benne, megtörténnek, és pont ezek miatt a legnagyobb sajnálatunk, hogy ezt nem tudtuk még a szobába lépés előtt. Sokkal jobban segített volna beleélni magunkat a játékba, mert ahhoz a történet ismeretében minden adott volt.

Nehézség

Rizit az zavarta a legjobban, hogy nem volt kifejezetten sok feladat, amivel a csapat nagy része tökéletesen egyet is értett. Találkoztunk már olyan helyekkel, ahol ugyanennyi időre, ugyanekkora helyre több feladatot tettek be, és az is bőven belefért az egy órába. Ami könnyítő tényező volt, hogy észrevételünk szerint az egész játék többé-kevésbé lineáris, és egy központi "dolog" köré épül. Maguk a feladatok pedig ami a nehézséget illeti, egy-két kivételtől eltekintve egyáltalán nem okoztak problémát, tehát nyugodt szívvel ajánlanánk a szobát akár kezdők részére is.

Feladatok kreativitása

A bent lévő feladatok alapvetően nagyon tetszettek nekünk. Volt néhány, aminél fogtuk a fejünket, hogy ez nekünk miért nem jutott eszünkbe, volt, amelyiknél mindenki aköré csoportosult, és együtt szedtük össze, hogy mit hogyan, tehát maguk a feladatok nagyon jók lettek. Találkoztunk jó néhány teljesen egyedivel is, tehát abszolút indokolt a magas pontszám.

Látványvilág

Az egész játék folyamán egyetlen dolog utalt arra, hogy bárminemű szellemidézés, kísérlet, boszorkányság történt a helyen, ez pedig a képünkön is látható szellemtábla, ami természetesen nem volt a játék része. Én, bevallom, el tudtam volna még viselni mondjuk egy hatalmas pentagrammát a földön a szőnyeg alatt, egy-két csonkig égett gyertyát, néhány ingát, bármit, ami arra utal, hogy itt boszorkányság, szellemidézés, akármi történt. Őszintén szólva a rendkívül alacsony költségvetésű berendezés, melynek enyhén szólva is lomtalanítás "szaga" volt, sem javított sokat a helyzeten, bár azt azért be kell vallani - és ennek köszönhetőek a magasabb pontszámok -, hogy a hangulatot, az elhagyatottság és a hátborzongató "itt valami rossz történt" érzetet tökéletesen előidézték majdnem mindannyiunkban.

Összesítve tehát:

Ez, átlagolva és százalékos arányt nézve:

80 %

Ez a nap is elérkezett, túl vagyunk az első ParaPark élményünkön. Ugyan 80 szabadulás kellett hozzá, hogy eljussak a "galaxis első szabadulószobájának" egy játékára, de azt mondom, összességében jó élményekkel, és kellemesen borzongva távoztunk tőlük.

Ha bármi kérdés vagy hozzáfűznivaló akad, kommentben szívesen látjuk!

Köszönjük, hogy végigolvastad, reméljük, meghoztuk a kedved hozzá!