Játékidő: 60 perc
Kapacitás: 2-6 fő
Alap ár:
     • 7 900 Ft - 2 fős csapat esetén
     • 8 900 Ft - 3 fős csapat esetén
     • 9 900 Ft - 4 fős csapat esetén
     • 10 900 Ft - 5 fős csapat esetén
     • 11 900 Ft - 6 fős csapat esetén
Kedvezménylehetőségek:
     • 5 000 Ft - Ha játék után helyben veszel náluk egy kupont. 
Honlapcím: http://exittheroom.hu/
Facebook oldal: https://www.facebook.com/ExitTheRoom/

Megszokásommá vált, hogy ha egy hely több játékkal is rendelkezik, én kipróbálom az összeset (egyetlen egy hely a kivétel, rossz emlékeknek köszönhetően hozzájuk csak akkor megyek vissza, ha ingyen játékot nyerek/kapunk, vagy ha már nincs másik szoba a városban, melyet még ne próbáltam volna). Az Exit the Roomnál is ilyen a helyzet. Három játékuk közül (Mind-Boggling, Zombi Apokalipszis, Bomba) már csak a bombahatástalanítósat nem pipálhattam ki, így most erre is sort kerítettünk. A Zombis csapatból egyedül Sasy maradt, a többieket ez a téma annyira nem csigázta fel, de sebaj, szereztünk magunk mellé még két bátor jelentkezőt: Twunkot és Mazsit . Az időpontunk is egész egyszerűen megszületett, akkor már csak a játék volt hátra!

Megérkezésünkkor hiába csengettünk, csak nem akart kijönni senki, hogy beengedjen minket. Szerencsénkre épp arra járt egy lakó, aki kitárta előttünk bezáratásunk ajtaját. Amikor leértünk a pincébe - ismertük már a járást - akkor láttuk, hogy odabent elég nagy a fejetlenség. Volt bent vagy tíz-húsz ember, minden valószínűség szerint telt házuk volt, így minket gyorsan betereltek a váróba egy három labdával felszerelt csocsó asztal társaságába, és megpróbálták gyorsan lerendezni a kint uralkodó káoszt.

Nem sokkal később operátorunk el is jött értünk, és bevezetett minket a játéktérre, ahol elmondta a szabályokat. Mivel a történetnek se híre, se hamva, rákérdeztem, mire az volt a válasz, hogy

Egy őrült tudós készített egy atombombát, és ebben a pincében helyezte el, és nektek kell hatástalanítani.

A küldetést elfogadtuk, a játékot megkezdtük... majd a bomba előtt állva szépen végignéztük, amint felrobban. Egy technikai malőrnek köszönhetően a panel, ahova a hatástalanításhoz szükséges kódot kellett volna begépelnünk, nem nyílt fel, így viszont esélyünk se volt, hogy megmentsük Budapestet.

Kedves Murphy! Hozzád szólnék most. Megtennéd, hogy a következő játékunkba nem nyúlsz bele, mint kisgyerek a kajájába, hogy mindent tönkrepacsálj? Megköszönnénk! 

Akkor lássuk az értékelést!

Játékmester

Tény, ami tény, láttuk játékmesterünkön, hogy nem mi voltunk aznap az első csapat, illetve, hogy abban a pillanatban sem mi vagyunk az egyetlen. Kicsit olyan érzésünk támadt, hogy akadt a helyen két-három operátor, mégis akkora fejetlenség uralkodott, amit nem tudtunk mivel magyarázni.
Amikor a szobában elmondta a szabályokat, azzal semmi probléma nem volt. Igyekezett tömören fogalmazni, és csak arra térni ki, ami specifikusan a szobájukra vonatkozik, illetve amiket mindig el szoktak mondani. A történetre már nekem kellett rákérdeznem, és teljesen úgy éreztük, hogy azt a fél mondatot is ott improvizálta helyben, hogy alapvetően nem is szoktak sztorival szolgálni a játékhoz.
Ami a segítségadást illeti, érezhető volt, nem akarja egyből elmondani a megoldást, igyekezett inkább árnyalni és rávezetni minket.

Flow

A játék eső hatoda nagyon jó volt. Az alatt az idő alatt mindenki jobbra-balra rohangált, találta a feladatokat, agyalt, és nyitogatott, szóval minden nagyon jól alakult. A problémáink ez után kezdődtek. A játék későbbi részében inkább a fejetlenség és tehetetlenség uralkodott. Megesett ugye egy technikai malőr is, lassan kezdem igencsak erősen szidni kedves Murphyt, aki mindig ott van a lábainknál, és sohasem alszik, szóval ez is meglehetősen rontott az élményfaktoron. Egy idő után eljutottunk abba az állapotba, hogy volt valami a kezünkben, de egyszerűen nem tudtunk vele mit kezdeni.
Twunk pozitívabban élte meg ezt a szempontot, ő úgy gondolta: "Egy atombomba (sikertelen) hatástalanítása hasonló mentális állapotba hozna; a lassú beletörődés a végzetünkbe hatalmas emlék marad."

Story

Őszintén szólva, amit az elején kérlelésre játékmesterünk elejtett, azt nem igazán tudtuk sztorinak tekinteni. Mazsi így értelmezte: "Van egy general random gonosz tudós, aki egy general random atombombát csinált, és akkor general random megsüti vele a világot." Ez egy rögtönzött helyzetleírás volt, amit Twunk is vérszegényként jellemzett. Erre sajnos nem igazán tudtunk több pontot adni. Sasy adta a legmagasabbat, mégpedig azzal az indokkal, hogy az egész játékból neki ez a sebtében felvázolt történet tűnt a legkiemelkedőbbnek. Úgy vélem, ezt nem dicséretnek szánta.

Nehézség

A játék eleje nagyon szépen követhetően lett megalkotva, nem teljesen, de azért relatíve minden egyértelmű volt, vagy legalábbis rá tudtunk jönni, hogy mi hova és miért passzol. A játék további részéről ez nem volt elmondható. Találtunk dolgokat, melyeket használni nem tudtunk, mert nem találtuk meg, hol kellene, nem találtunk dolgokat, melyeket nagyon sürgősen meg kellett volna, és olyan helyeken bukkantunk később rájuk (segítséggel), amit irreálisnak találtunk a helyiség méretéhez és kihasználtságához képest. Sasynak az az érzése támadt, mintha ez a szoba még nem lenne kész, mintha még csak most akarnának finomítani rajta, hogy mindenki számára élvezhető és ne kusza legyen. 

Feladatok kreativitása

Sasy szavaival élve, gondolat az van benne, de volt egy két olyan hely, ahol fogtuk a fejünket, hogy ez meg ez miért nincs kihasználva. Ki tudtunk emelni egy-két igencsak emlékezetes feladatot, de a legtöbbnél csak gondunk volt a kidolgozottság, illetve a kivitelezés terén. Láttuk, hogy mit szerettek volna, de az utalások nem voltak minden esetben teljes mértékben egyértelműek, valamint a kihasználatlan helyek csak úgy ordítottak valamilyen feladatért. 

Látványvilág

Azt éreztük, hogy a forgatókönyv majdnem ugyanaz volt, mint a Zombi Apokalipszis szobájukban. Van egy szép falfestés (ami valljuk be, tényleg gyönyörű), és felhúznak a szoba másik felébe egy álcahálót, mellyel kiejtik a játékból azt a részt, pedig lehetett volna oda még bőven kreálni dolgokat. Ezen felül olyan érzésük támadt a fiúknak, hogy a díszlet nagyját a saját pincéjükből is össze tudták volna rakni. Ettől eltekintve azért akadt persze olyan dolog, ami nagyon tetszetős, és egyedi volt. A bomba kivitelezése minket lenyűgözött, viszont kár, hogy pont az nem működött nálunk tervszerűen.
Mazsi jegyezte meg, hogy a szobában, ami nem megy, azt inkább ne használjuk. Az egyik képnek az akasztója ki volt szakadva a keretből, a falban viszont ott volt a szög, ahol elvileg lógnia kellett volna, a kép pedig egyszerűen csak letámasztva...

Összesítve tehát:

Ez, átlagolva és százalékos arányt nézve:

60,8 %

Hát szabadulók, ez a szoba igencsak vegyes érzéseket hagyott bennünk. Az eleje nagyon pörgős, nagyon jó volt, sok jó feladattal, a végében viszont úgy elvesztünk, mint az a bizonyos sokat emlegetett tű a szénakazalban. Erre a technikai malőr csak rátett egy lapáttal, így nem tudjuk, mit szóljunk a dologhoz. Összességében olyan jó emlékeket sajnos nem igazán tudunk neki tulajdonítani, de ha nagyon menteni akarnánk a menthetőt, hát, be kell vallani, láttunk már rosszabbat is.
Pedzegették, hogy az egyik szobájuk helyén lesz majd egy új pálya. Ugyan ez a játék nem nyűgözött le úgy igazából, ennek ellenére kíváncsian várom, mit tudnak felmutatni az új szobában.

Ha bármi kérdés vagy hozzáfűznivaló akad, kommentben szívesen látjuk!

Köszönjük, hogy végigolvastad!