Játékidő: 60 perc
Kapacitás: 2-6 fő
Alap ár:
     • 8 000 Ft - 2 fős csapat esetén
     • 10 000 Ft - 3 fős csapat esetén
     • 12 000 Ft - 4 fős csapat esetén
     • 14 000 Ft - 5 fős csapat esetén
     • 16 000 Ft - 6 fős csapat esetén
Kedvezménylehetőségek:
     • 25% kedvezmény, ha foglalásnál a kedvezménykód sorba belírod: ESC-APES
Honlapcím: http://scavengerescape.com/budapest/
Facebook oldal: https://www.facebook.com/scavengerescapebudapest/

Előre is elnézést a hosszú bevezetőért, de a Scavenger Escape-nél nemégiben életünk talán legkalandosabb szabadulós estéjét nevethettük végig, és ezt nehéz volna néhány mondatban összefoglalni. Meg nem is érdemes.

Még mielőtt megnyitottak volna nálunk, Budapesten, már elkezdték hirdetni magukat, ezáltal én már nyitás előtt tudtam, hogy itt valami új közeleg. Fel is iratkoztam a hírlevelükre, bepakoltam őket a Szabadulószobás listámba Facebook-on, és onnantól kezdve nem maradhatott előttem rejtve, ha történik náluk valami. Így esett, hogy azonnal észrevettem, amikor indítottak egy nyereményjátékot ingyen szabadulásért, agyaltam is a feladványon vagy 20 percet, utána ráuszítottam a csapatom, hogy találjuk ki, nyerjük meg. Hála Angyalunk agyának, sikerült megfejtenünk a rejtvényt, be is írogattuk páran a megoldást, és vártuk a csodát, hátha nyerünk. 

És a csoda megtörtént. Sasy nyerte a szabadulást, sőt, a második helyen is mi álltunk Tojcsi személyében, jómagam a nyolcadik helyet kaptam, Viki befurakodott mögém a tizedik helyre, és még Angyal is felkapaszkodott a huszonötödikre. Már csak a csapatbontás volt hátra. Ez volt a legnehezebb feladat. Sasy, a nyertes úgy gondolta, hogy mi öten, akik tippeltünk, mi kaphatjuk meg az esélyt, hogy vele tartsunk, viszont mivel már a honlapjukon is írták, hogy az általunk kiszemelt egyiptomi szoba a könnyű kategóriába tartozik, nagyon sokalltam az öt főt. Kisebb-nagyobb húzódozások után végül arra jutottunk, hogy a végső csapat: Sasy, Tojcsi, Angyal és jómagam, Csibe, Vikit pedig majd kiengeszteljük valamivel!

Elérkezett a nap, odaértünk a helyszínre, de mindenhol sötét, és kirakva a "zárva" tábla. Néztünk egymásra, hogy mi van, Sasy gyorsan leellenőrizte, hogy jó dátumot egyeztetett-e a hellyel, de az is rendben volt, még vissza is válaszoltak, hogy várnak minket, így nem értettük a helyzetet. Negyed órával a játékkezdés előtt értünk oda, így optimistán vártunk még csöppet, hátha időre fut be operátorunk, de ahogy teltek a percek, egyre inkább csökkent az optimizmusunk, és egyre inkább nőtt a gyakorisága a leendő játékmesterünk Mucikának titulálásának (Mucika volt a kocsma neve, ami közvetlenül a Scavenger Escape-el szemben található, és valahogy a szánkra állt a Mucika megnevezés aznap este szinte mindenre, amire csak rá tudtuk húzni, így három mondatunkból kettőben átlag négyszer emlegettük Mucikát nevetve).

Igencsak közeledett az időpontunk, az utca változatlanul játékmestertelen volt, így úgy döntöttünk, elkezdjük őket "zaklatni" a különböző platformokon. Első körben a Facebook oldalukon közzétett telefonszámmal próbálkoztunk, mely tökéletesen megegyezett a nyitvatartási táblán lévő tűz esetén értesítendő telefonszámmal. Tojcsi nevetve jegyezte meg, hogy az lesz a legviccesebb, ha az bent az irodában fog csörögni. Nostradamus szólt Tojcsiból, én fedeztem fel, hogy a hang bizony odabentről jött. Írtunk még a Facebook oldalukra is, biztos, ami biztos, de arra se kaptunk egyhamar választ, így mikor elmúlt a játék kezdetének időpontja, óra szerint 21:30, kicsit csalódottan, ugyanakkor a megrökönyödéstől nevetve elindultunk szépen lassan a Deák tér irányába, majd mikor odaértünk, leálltunk még kicsit beszélgetni, megadván az utolsó esélyt arra, hogy valamilyen platformon reagáljanak a keresésünkre.

És a csoda újfent megtörtént. Alig álltunk ott 10 perce, mikor Sasy előkapta telefonját, és nagy nevetve felolvasta az üzenetet: "Ott vagytok még?" Kisebb levelezési kör után megállapodtunk az üzenet küldőjével, hogy időnk, mint a tenger, úgyhogy beülünk egy kocsmába, és megvárjuk, míg operátorunk megérkezik. Ez alatt az idő alatt persze Mucika emlegetése hatványozódott, így a mi hangulatunk is egyre jobb volt.

Nagy sokára csörgött Sasy telefonja, és egy erőteljesen lihegő úriember szólt bele (ennyit Mucikáról), hogy akkor melyik szobát is foglaltuk le, és hogy lassan indulhatunk is, mert gyorsan összerámolja, és már játszhatunk is. Nostradamus ekkor bújt elő Tojcsiból másodjára, ugyanis a telefon csörgése előtt pár másodperccel jegyezte meg, hogy figyeljük meg, az operátornak még a szobát is össze kell majd raknia. Érik az a lottószelvény-kitöltetés.

Mikor beléptünk a helyre, egy jó kiállású úriember fogadott minket, Andor, és elárulta, hogy Kispestről biciklizett fel alsó hangon 40 km/h sebességgel, nem törődve zebrával, lámpával, de ideért rekord időt futva, akarom mondani tekerve. Egy kisebb bemutatkozó kört követően tapasztalván, hogy már jártunk egy-két helyen, nem is húzta nagyon az időt, elmondta a leglényegesebb dolgokat, és levitt minket a pincébe, ahol játékunk helyszínére beléphettünk. Odalent osztotta meg velünk történetünket csöppnyi szerepjátékkal fűszerezve, miszerint:

Egyiptomi kaland: 1930-as évek vége, Egyiptom, Kairó. Üdvözlöm Önöket, a királynő nevében is! A nevem Ernest tábornok. Természetesen sem nevem, sem viselt rangom nem fedi a valóságot. Önöket, a kanadai kommandót, akik persze sem kanadaiak, sem kommandósok, a királynő nevében arra utasítom, hogy hatoljanak be Kario al' Bashat piacára, és az ott tevékenykedő német hírszerzők dokumentumait lopják el. Küldetésük hazánk háborúra való készülésében kulcsfontosságú. A dokumentumokat minél hamarabb juttassák biztonságba! Sok sikert, éljen a királynő!

Mindezek tudatában küldetésünk elfogadtuk, és beléptünk a helyre, hogy megszerezzük az áhított "kincset". Körülbelül 30 perccel később már rohantunk is kifele vigyorogva, és mint kiderült, ezzel fel is állítottunk egy új rekordot.

UPDATE:
Néhány hónappal csapatunk játéka után, pontosabban augusztus 27-én egy másik válogatás is ellátogatott ebbe a szobába, név szerint Rizi, Viki és Gerifield, és mit ne mondjak, határozottan más véleménnyel távoztak, mint mi. Az ő pontjaik és értékelésük (amelyik szempontnál eltér a miénktől) a mieink alatt szerepelnek.

Még egyszer elnézést kérek a hosszadalmas beszámolóért, de a mi esténk is hosszadalmas volt, és ami pláne: említésre méltó! Akkor lássuk is az értékelést!

Játékmester

Mucika, akarom mondani Andor, nagyon kedves volt velünk, és hogy megfogalmazzam Sasy és egyben mindannyiunk véleményét: bár minden játékmester ilyen lenne! Fesztelen, jókedvű, nyitott, és a történetet nem csak előadta, hanem el is játszotta. Na jó, nem teljesen, de látszott, hogy beleélte magát. Mint később kiderült, az alapmozzanatok voltak csak megadva a sztoriból, és emberünk helyben improvizált nekünk egy szép kerek történetet, és az volt mindebben a pláne, hogy ez nekünk fel se tűnt. Olyan összefüggően és határozottan adta elő a magáét, hogy azt hittük, mindenkinek ezt mondja. A játék alatt tematikába illően, egy képzeletbeli karaktert magára öltve segített és tájékoztatott bennünket, ami abszolút jó benyomást keltett, és amikor épp nem játszottunk, teljesen fesztelenül és jókedvűen beszélgetett velünk. Ami pozitívumot még a számlájára tudunk írni, az az, hogy amikor látta, hogy a hangulatunk egy kicsit kezd csappanni, köszönhetően a meglehetősen kései időpontnak, azonnal bedobott egy humorbombát, és máris pörgött mindenki tovább.

Flow

Folyamatosan vitt bennünket magával a játék, részben a történetnek, részben a hangulatnak, részben a feladatoknak köszönhetően. Szinte egy percre se estünk ki az élményből, bár tény, ehhez az is hozzásegített, hogy megtaláltuk az egyik bakiját a szobának, és ketten Angyallal idejekorán továbbjutottunk, így nekünk is kijutott a magunk feladatmennyisége, és a Sasy-Tojcsi párosnak is megvolt a maga adagja, amin épp tudtak agyalni. Sasy jegyezte meg, hogy egyszerű szobához képest viszonylag jó folyamatosságot nyújtott. Eléggé kisiskolás szintű volt, de nagyon jól megközelítve.

Kicsit néha megakadt. Majdnem minden ment elsőre, nem értettük időnként, hogy miért. Lehet, hogy a tapasztalat miatt és tudjuk, hogy ez egy egyszerűbb szoba, de akkor is futtában meg tudtuk csinálni a feladatokat.

Story

A történetünk szép kerek volt, meg lett nevezve a központi karakterünk is, elhangzott a küldetésünk, és a szobába belépve is visszaköszöntek a történetben elhangzott helyszínek, egy szóval hibátlan. Az már csak hab a tortán, hogy mint később megtudtuk, és már fentebb említettem, a történetnek csak a fő elemei voltak adottak, a többit helyben improvizálta MucikAndor.

Nehézség

A flow élménynél említett bugnak (bakinak) köszönhetően mi bőven időn alul teljesítettük a küldetést, de amint számoltuk, ha nem találtuk volna meg ezt a bugot, akkor mi is bent lettünk volna alsó hangon 45 percet, így nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy a szemfüleseknek könnyebb, akik nem annyira szemfülesek, azoknak meg teljesen jól, kb. negyedóra, húsz perc mínusszal kitölti az idejét a játék. Ami a feladatokat illeti, akad köztük olyan, amin azért nem árt elgondolkodni, akadnak könnyebbek is, de úgy összességében nézve a pálya nehézsége egész közel van az optimálishoz. Épp csak annyira könnyű, amennyire meg van jósolva, tekintve, hogy még a Scavenger Escape szerint is ez a legkönnyebb szobájuk, és hát igen, nekünk sem okozott különösen nagy kihívást, ennek ellenére maradéktalanul élveztük minden percét.

Nem igazán voltak gondolkodtatóak a feladatok, és a számolósok közül is inkább egyszerűbbek szerepeltek. Nagyon adta magát minden, és néhol nem tudtuk eldönteni, hogy a luxusszoba leamortizálása miatt volt könnyű, vagy tényleg csak egyszerűen könnyű.

Feladatok kreativitása

Nagyon változatosak voltak a feladataik, és alig találkoztunk olyannal, amivel összefutottunk volna máshol (egyetlen egyet tudtunk megnevezni). Mindegyik feladat élvezetes volt, és másmilyen típusú kihívást állított elénk. Maguk az eszközök rendkívül igényesen lettek megteremtve, és a feladatokra való ráutalás, hogy mit hogyan kell használnunk, hogyan kapjuk meg az eredményt, mindig tökéletes volt. Kellett gondolkozni rajta, de nem olyan sokat, hogy lehetetlen legyen.

A csapat nagy részének tetszettek a feladatok, és voltak kreatívak is, a fantáziát is láttuk, de túl sokszor éreztük azt, hogy kilóg a lóláb: egy feladat például egy klasszikus filmelemre utalt, viszont látványosan modern eszközökkel megoldva. A másik probléma, hogy a feladatok elejét és a végét nem nagyon találtuk. Megcsináltuk őket, de nem tudtuk, hogy ez most a kezdése, befejezése vagy közepe egy feladatláncnak. Ahogy már korábban említettük, az első asszociáció egy egyiptomi szobáról általában az, hogy gondolkodtató feladatok vannak - itt ez annyira nem jött át.

Látványvilág

A szánk tátva maradt. Tojcsinak az tetszett a legjobban, hogy teljesen letisztult az egész. Sasy szerint nagyon jó volt, le a kalappal, viszont a Don't touch! matricákat ő jobban tematizálta volna, amivel én abszolút egyet is értek, mert eléggé kellemetlen tud lenni, amikor körbefordulsz, és minden szögből egy kéz mered rád áthúzva. Ami a dicséret részét illeti a dolgoknak: tényleg zseniálisan lett kialakítva. Mintha egy másik világba csöppentünk volna. Sugárzott a helyről az igényesség, hogy nem csak azért csináltak egy szabadulószobát, mert unatkoztak, és nem volt más ötletük, hanem foglalkoztak is a dologgal, és jót akartak teremteni, valami minőségit akartak adni a szabadulós népnek. A különböző tárgyak megmunkálása, az egyedi feladatok kivitelezése zseniális. Ha nem lennének azok a Don't touch! matricák, méltó ellenfelei volnának a Horrorlegendáknak.

Az első szoba nagyon jó és harmonikus volt, szép színekkel. Akadt egy-két eszköz, melyről nem tudtuk eldönteni, hogy sokat használt, vagy direkt néz így ki. A második szoba is sokaknak tetszett, azonban Rizi kiemelte, hogy találkozott nem biztonságos feladatelemmel, ami majdnem sérülést okozott. Nekem (aki igazi Egyiptom rajongó vagyok) nagyon fájt a szívem a falak miatt: az eddigi egyiptomi szobákban vagy kézzel festettek a falra, vagy valami kreatívat csináltak, de nem egyiptomi hieroglifa mintájú tapétát használtak. Külön kiemelném, hogy szerintem ez egy igazi pofára ejtés azután, hogy luxusszobaként reklámozza magát a hely.

Összesítve tehát:

Ez, átlagolva és százalékos arányt nézve:

92,1 %

Ez a szoba egyszerűen zseniális... szerintünk, vagyis az első csapat szerint! Mikor még csak mi értékeltük, a régebbi verzió - ugyanis láttam változtatásokat - fej-fej mellett vezettek a Kalózbarlanggal a TOPlistánk első helyén. Véleményünk szerint abszolút megérte várni egy órát Mucikára, illetve Andorra, még akkor is, ha így fél tíz helyett fél tizenegykor kezdhettük csak el (az első) játékunkat. Ugyanis amikor kijöttünk a játék után, Andor közölte velünk, hogy neki ideje van, ha nekünk meg kedvünk akad, akkor nyugodtan csináljuk végig mindhárom pályát. Egy ilyen ajánlatot vétek lett volna kihagyni, úgy haraptunk rá mint piranha a vízbe pottyant zamatos emberhusira, és értékelésünk felvétele után már repültünk is a következő szobába. Ez nem volt más, mint a Rejtélyes Rendelő.

Ha bármi kérdés vagy hozzáfűznivaló akad, kommentben szívesen látjuk!

Köszönjük, hogy végigolvastad, reméljük, meghoztuk a kedved hozzá!