Játékidő: 60 perc
Kapacitás: 2-6 fő
Alap ár:
     • 8 000 Ft - 2 fős csapat esetén
     • 10 000 Ft - 3 fős csapat esetén
     • 12 000 Ft - 4 fős csapat esetén
     • 14 000 Ft - 5 fős csapat esetén
     • 16 000 Ft - 6 fős csapat esetén
Kedvezménylehetőségek:
     • 25% kedvezmény, ha foglalásnál a kedvezménykód sorba belírod: ESC-APES
Honlapcím: http://scavengerescape.com/budapest/
Facebook oldal: https://www.facebook.com/scavengerescapebudapest/

Mint azt korábbi kritikánkban is említettük, volt szerencsénk egy éjszaka alatt a Scavenger Escape mindhárom szobáját kipróbálnunk, és mit ne mondjak, maradandó élménnyel távoztunk tőlük. A részletekért, hogy mi is történt velünk aznap éjjel, ajánljuk figyelmedbe az Egyiptomi kaland kritikánk, ott kifejtettük, hogyan találtunk a helyre, és milyen kalandokat éltünk át, mire bejutottunk az első szobába.

Elérkeztünk a harmadik, és egyben állításuk szerint legnehezebb szobájukhoz. Ekkorra már olyan hajnali egy tájékára járhatott az idő, de a lelkesedésünk ugyanaz maradt, épp csak az éberségünket kellett megtámogatni egy adag kávéval, hogy ne aludjunk el a szoba kellős közepén. Mikor kedvünkre kikritizáltuk magunkat, és elszürcsöltük a kávénk maradékát, MucikAndor maga után invitált bennünket, és harmadjára is levezetett a pincébe, hogy előadása után megnyissa előttünk a harmadik izgalmas játékunk kapuját. Ezúttal a történetünk így alakult:

Herr Lindt felbérel egy csapat besurranót, hogy visszalopják számára az aukción megnyert, de az árverés helyszínéről eltulajdonított Fantasy kottájának eredeti példányát. A gazember, aki ezt elkövette, nem más, mint Herr Hoffman, az aukción alulmaradó fél. A besurranók sikere érdekében, szerény személyem (Herr Lindt) lefizettem Herr Hoffman személyzetét, hogy egy órára hagyják el a rezidenciát, amíg nincs otthon a háziúr, szabad teret engedve mindennemű kutakodásnak és okoskodásnak.

Harmadjára is sikerült mély benyomást tennie ránk történet-előadási tehetségével, így a lelkesedésünk töretlenül az egekben volt, és alig vártuk, hogy megláthassuk a harmadik játékunk helyszínét, ami pillanatokon belül be is következett...

És újra sikerült! Egy éjszaka alatt másodjára sikerült megdöntenünk 40 perc 10 másodperces kijutási idővel a pályarekordot! Ezúttal viszont teljesen tisztán, mindenféle baki nélkül. Büszkeségtől dagadó mellel álltunk neki harmadjára az értékelésnek.

Lássuk, milyen véleménnyel volt kis csapatunk a játékról!

Játékmester

(Mivel az operátor ugyanaz volt a három szobában, az értékelése is ugyanaz)
Mucika, akarom mondani Andor, nagyon kedves volt velünk, és hogy megfogalmazzam Sasy és egyben mindannyiunk véleményét: bár minden játékmester ilyen lenne! Fesztelen, jókedvű, nyitott, és a történetet nem csak előadta, hanem el is játszotta. Na jó, nem teljesen, de látszott, hogy beleélte magát. Mint később kiderült, az alapmozzanatok voltak csak megadva a sztoriból, és emberünk helyben improvizált nekünk egy szép kerek történetet, és az volt mindebben a pláne, hogy ez nekünk fel se tűnt. Olyan összefüggően és határozottan adta elő a magáét, hogy azt hittük, mindenkinek ezt mondja. A játék alatt tematikába illően, egy képzeletbeli karaktert magára öltve segített és tájékoztatott bennünket, ami abszolút jó benyomást keltett, és amikor épp nem játszottunk, teljesen fesztelenül és jókedvűen beszélgetett velünk. Ami pozitívumot még a számlájára tudunk írni, az az, hogy amikor látta, hogy a hangulatunk egy kicsit kezd csappanni, köszönhetően a meglehetősen kései időpontnak, azonnal bedobott egy humorbombát, és máris pörgött mindenki tovább.

Flow

Ez a játék kicsit nehezebben indult be, mint a másik kettő. Az első 5 percben körülbelül 2 ember tudta elfoglalni magát, a többi futkosott fel és alá, hogy mi az, amit az első két percben még nem forgattunk fel, majd miután megtaláltuk a hiányzó láncszemet, szépen beindult minden, mint a szomszéd fűnyírója vasárnap délben. Kicsit ugyan ciklikusnak, szakaszosnak ítéltük meg a dolgot, lévén, hogy 5 percet agyaltunk, 5-10 percet haladtunk, 5 percet agyaltunk, 5-10 percet haladtunk, de éreztük a sodrását a játéknak, így ez nem okozott problémát. Ha valamit nem találtunk, az rendszerint a mi figyelmetlenségünk volt, jegyezte meg Sasy, de itt legalább minden szépen kiforrott, jól átgondolt, sokkal egyértelműbb volt, ami segítette a játékost, nos... szinte mindenben.

Story

Idézném Sasyt: "Csillagos ötöst szeretnék erre adni, mert az improvizáció veszett jó volt." A történetünk harmadjára is eszméletlen mód tetszett nekünk, minden elem és az előadásmód is profi volt, még hajnali 1 órakor is, amiért elismerésünk. A szoba is teljesen szépen visszatükrözött mindent, amit hallottunk, teljes mértékben megadta a hangulatot, és megalapozta a történetünk. Hibátlan.

Nehézség

Hogy Tojcsi nyakatekert mondatával nyissak: közepesen haladó csapatnak egy közepes szobához képest közel optimálisan kitölti az időt. Sajnos a feladatokat kicsit keveselltük, tekintve, hogy úgy lett beharangozva a szoba, hogy ez a legnehezebb, ezzel szemben mi úgy végigrohantunk rajta, mint az a híres-neves hurrikán Kansas-en. Meg lehet oldani néhány feladatot akár intuitívan is, de persze akad olyan is, ami komolyabb gondolkodást igényel, viszont tényleg néhány plusz feladat még elférne egy-két üresebb sarokba, mert egy tapasztaltabb csapat seperc alatt kint is van. 

Feladatok kreativitása

Angyalt annyira nem tudták megfogni ezek a feladatok, de azt nem tudta tagadni, hogy nagy többségében nagyon egyediek voltak. Személy szerint nem állhattam meg, hogy ne vonjak le egy fél pontot, találkoztam bent egy olyan dologgal, ami az elején még izgalmas és új volt, úgy 50 szabadulással ezelőtt, de a nyolcadik olyan szoba után, ahol találkoztam ilyen elemmel, már minden egyes szobában, ha meglátom, csak felsírok, hogy "Ugye nem? Mondjátok, hogy nem!", majd kicsit később: "MIÉÉÉÉÉRT???" Ettől eltekintve viszont tagadhatatlanul zseniális feladataik voltak, és itt a rávezetések is tökéletesen működtek addig, amíg Angyal ki nem intuitívkodta az egyik fiókot. Sasy is megjegyezte, hogy volt néhány olyan feladat, ami miatt az állát kapargatta a földről, és erre hajnali kettő tájékán mindannyian laposan, de egyetértően csak bólogattunk.

Látványvilág

Sokadjára futunk bele, és még mindig azt tudjuk felhozni a legnagyobb gyengéjének, hogy bár ne lennének azok a fránya áthúzott tappancsok majdnem minden négyzetméteren. Ettől eltekintve (amit a pontok alapján többségében megtettünk) a tapéták zseniálisak voltak, a bútorok csodaszépek, az összes berendezés (persze a lakatokat leszámítva) teljesen korhű, és minket abszolút lenyűgözött. Angyalnak talán egy kicsit üresnek hatott a berendezés, de később egyetértettek Sasyval, hogy abban a korban ez lehetett a "menő".

Összesítve tehát:

Ez, átlagolva és százalékos arányt nézve:

95 %

Ez az éjszaka szó szerint páratlan volt több szempontból is. Először is, három szabadulást egyhuzamban még sose csináltunk végig, pláne úgy nem, hogy maradéktalanul élveztük is, másodszor pedig még olyan sem fordult elő, hogy mind a három ugyanazon az éjszakán szabadult játék benne legyen a TOP10-es listánkban. Mikor megláttuk az eredményt, mosolyogva és örömmel nyugtáztuk, hogy újfent sikerült valakinek valami kitűnőt alkotni, és ezzel hatalmas élménylehetőséget nyújtani a szabadulós közösségnek. Abszolút érdemes kipróbálni a szobáikat, zseniálisak mind egy szálig!

Külön szeretnénk köszönetet mondani Andornak az egész estés szórakoztatásért és szinten tartásért. Nem sok helyen találkoztunk még ilyen szimpatikus operátorral, tartsa meg a mindenség ezt a jó stílusát, humorát, játékmesteri tehetségét, és sok szabadulótársunknak kívánunk az ő játékvezetése mellett sok-sok boldog órát!

Ha bármi kérdés vagy hozzáfűznivaló akad, kommentben szívesen látjuk!

Köszönjük, hogy végigolvastad, reméljük, meghoztuk a kedved hozzá!