Játékidő: 60 perc
Kapacitás: 2-8 fő
Alap ár:
     • 6 990 Ft - 2 fős csapat esetén (3495.- / fő)
     • 8 490 Ft - 3 fős csapat esetén (2830.- / fő)
     • 9 900 Ft - 4 fős csapat esetén (2475.- / fő)
     • 11 490 Ft - 5 fős csapat esetén (2298.- / fő)
     • 12 990 Ft - 6 fős csapat esetén (2165.- / fő)
     • 13 950 Ft - 7 fős csapat esetén (~1995.- / fő)
     • 15 490 Ft - 8 fős csapat esetén (~1940.- / fő)
Honlapcím: http://moviescape.hu/
Facebook oldal: https://www.facebook.com/moviescapebudapest

Mikor először tudomást szereztünk a MoviEscape nyitásáról, sokan felkapták rá a fejüket "kis" csapatunkból. Többen látták a Tökéletes Trükk című filmet, melynek a címe megegyezik a szóban forgó játékéval, én viszont azon kevesek közé tartozom, akiknek ez nem kapott szerepet eddigi életében.

Először Sasy döntött úgy, hogy párjával egyetemben meglátogatja az újdonsült játékot, és másfél órányi játék után (nem, nem elírás, tudjuk, hogy a szoba eredetileg 60 perces... lett volna) olyan kitörő örömmel számolt be az élményeiről (természetesen abszolút spoiler-mentesen, ez nálunk alap), hogy csapatunk többi tagját is igencsak elkezdte érdekelni a dolog. Össze is egyeztettünk Rizivel , Tojcsival és Gerivel egy időpontot, és már tűkön ülve vártuk, mi lehetett az, ami ennyire lenyűgözte kedvenc Sasy-nkat.

A címre odaérve nagy szemekkel néztük, hogy ebben a pincében bizony már megfordultunk korábban is, viszont nem ugyanennek a cégnek az irányítása alatt. Már előre készülve, és várva kedvenc rozsdaette kádunk megjelenését a lépcsőfordulóban, ami azt sugallja, hogy oda fogják kifolyatni a vérünket (sajnos nem örülhettünk a viszontlátásnak; vagy nem is annyira sajnos?) ballagtunk lefele kísérőnk társaságában, és vártuk a csodát. A helyet ha nem is teljesen, de nagy mértékben átalakították, és nosztalgiázva jegyeztük meg, hogy mosdóba még mindig a közeli étterembe kellett volna átugranunk.

Egy röpke szabályismertetés után (mely tartalmazott olyan pontokat is, amikre első körben elég fura szemmel néztük), meghallgathattuk a történetünket is, miszerint:

A híres Alfred Borden éppen az utolsó, eget rengető trükkjéhez készül, amikor felhívja a csapatot a színpadra, hogy elteleportálja őket a páholyba. A trükk azonban rosszul sül el, így a csapat nem a páholyban, hanem Alfred Borden gyakorlószobájában lyukad ki, és ahhoz, hogy visszakerülhessenek a színpadra, ebből a rejtélyes szobából kell kiszabadulniuk.

Mindezek után még egy grátisz bűvész show-ban is részünk lehetett, ami, mint utólag kiderült, már a játék része volt. Miután felszerelkeztünk minden hasznos és fontos dologgal, amire szükségünk lehetett, nyílt az ajtó, és beléphettünk a játék területére. Az elektronikával valami gubanc adódott, így játékmesterünk is bejött velünk fél percre, hogy a hangulatzenét beállítsa, illetve hogy néhány utolsó instrukcióval szolgáljon, majd megkezdődött a visszaszámlálás.

12 perccel a vége előtt kattant a zár, és visszajutottunk a "valóságba", megmentve ezzel a bűvészmutatvány sikerességét. Játék után még maradtunk kicsit beszélgetni a tulajokkal, majd beültünk kedvenc gyorséttermeink egyikébe, hogy egy-két sajtburger társaságában felvehessük az elmaradhatatlan diktafonunkkal az értékelést.

Ez a beszámoló rendhagyó lesz, mivel Sasy-tól is kaptam szempontonkénti értékelést, így mindegyik pont esetében mindkettőnk véleményét olvashatjátok egymás alatt. A kettőt egyben nézve kaphattok nagyjából teljes képet a szobáról.

Játékmester

Nagyon tetszett a személyes hangulat, látszik, hogy egy pár üzemelteti, nem pedig két random egymás mellé tett jómunkásember. A felvezetésnél is látszott, hogy szeretik, amit csinálnak, és teljesen együtt élnek a szobával, jól vezették fel, hangulatos elemekkel.

Játékmesterünk a szabályok ismertetésénél nem remekelt úgy igazán, ami az előadásmódot illeti. Kifejezetten tapasztalatlannak, sőt félénknek hatott, viszont amikor elkezdődött a show, a legmagabiztosabb operátorok egyikének tűnt. Látszott rajta, hogy otthon van nagyon a témában, és több éves rutinnal rendelkezik a téren. Játékmesteri készségei még csöpp fejlesztésre szorulnak, de a bizonytalanságot leszámítva nagyon érthetően beszélt (bár Rizi szerint néha zavaróan lassan), nagyon kedves és kommunikatív volt, jókor segített, és próbált árnyalni is, amennyire lehetőségei engedték.

Flow

Mivel mi ketten voltunk, sosem volt olyan, hogy unatkoztunk volna. Talán két esetben akadtunk el, mert nem találtuk meg a következő feladatot, de ez 110%-ban a mi figyelmetlenségünk volt, amit igazából kommunikáció hiánya okozott: mindketten azt hittük, hogy a másik megcsinálta a feladatot a megtalált elemmel, de aztán fél órával később derült ki, hogy nem, és emiatt nem jutottunk tovább. A lényeg, hogy ha nincs, aki "elvigye" előled a feladatokat, akkor mindig van mit csinálnod a szobában.

Rizi sajnos sok esetben csak kóválygott, és azt kell mondanom, nem csak ő. Nem mindig találtuk meg a helyünket, nem tudtuk olyan könnyen elkapni a feladatok szálát, így sok esetben mi is csak bolyongtunk a szobában fel-alá gondolkodva és kérdezgetve, hogy mit nem veszünk észre? Sok aprósággal találkoztunk, amik elvonták a figyelmünket, és sok esetben sajnos ez is hozzájárult ahhoz, hogy alaposan elvesszünk a szobában. Viszont ha elkaptunk egy szálat, akkor hirtelen több lakatot is ki tudtunk nyitni egészen addig a pontig, míg megint ki nem csúszott a kezeink közül a fonal.

Story

A story-ra megmondom őszintén nem nagyon emlékszem már, de tuti volt valami, hiszen a végén el kellett jutni valahova... A szoba ugye csak annyiban csatlakozik a filmhez, hogy mindkettő bűvészekről szól, de konkrétan a filmből nincs átemelve semmi. Viszont ez a tematika borzalmasan jól van végigvezetve, minden kis szösszenetében érezni, hogy hol vagy, sosem merül fel kérdésként, hogy mi most egy viktoriánus tudós szobájában vagyunk-e, vagy épp Sherlock Holmes helyett kell nyomoznunk.

Tojcsi szavaival élve: "Ez annyira kapcsolódik körülbelül a Tökéletes Trükkhöz, mint hogyha azt mondanám, hogy csinálok egy Vasemberes szobát, ahol az a sztori, hogy Tony Stark bezárt minket a borospincéjébe, és találjunk ki a borospincéből, ahol van bent mondjuk egy vasember ruha, vagy egy plakát a vasemberről." Geri rákontrázott, miszerint úgy hirdetni, hogy ez a film alapján készült, egy kicsit erős. Egy bűvészet tematikájú szobaként sokkal jobban át tudtuk volna érezni a helyzetet, főleg, ha rittyentenek köré egy, a régi és modern nagy bűvészek köré épülő, vagy akár egy megrögzött rajongó köré épülő történetet. Utóbbi esetében mondjuk megcsavarhatták volna egy olyannal, hogy egy híres bűvészt elrabolt egy mániákus rajongó, és őt kell kiszabadítanunk, és betesznek mondjuk egy olyan jó kis régi szekrényt, amiben az áldozatokat el szokták tüntetni (annak a működésére mindig is kíváncsi voltam). Tehát egyszerű bűvészet tematikával és egy izgalmas történettel sokkalta több pontot tudtunk volna adni rá, mint így, hogy kifejezetten filmadaptációs szobaként próbálták átadni a közönségnek.

Nehézség

Egész jól van belőve a nehézség, és ezen nagyon sokat dob, hogy már eleve hogyan és mivel a kezedben mész be a szobába. A figyelemre épül a szoba nagy része: ha bármit megtalálsz, és jól figyeltél, akkor biztosan meg tudod oldani a feladatokat. Van talán kettő vagy három feladat, ami gondolkodós, de azok viszonylag egyszerűek, mégis szórakoztatóak, tehát nem banálisan triviálisak (ami igazából nekem idegesítő szokott lenni) és nem agyzsibbasztóan nyakatekertek (ami szintén bosszantó tud lenni). Nincs "véletlenül", szerencsével megoldott feladat, mindennek megvan a helye és ideje. Tény, hogy mi 2 fővel több időt töltöttünk bent a megengedettnél úgy körülbelül fél órával, és ha kizavartak volna minket az óra leteltével, sokkalta kevesebb pontot kapott volna, de így átlagolva négy pontot tudunk adni rá.

Ez a játék bennünk a kusza érzését keltette. Többször is megesett, hogy kaptunk egy nyomot, és ahelyett, hogy kifejezetten fejtörést vagy megvilágosodást jelentett volna, egyszerűen nem értettük. Körülbelül olyan példát tudnánk felhozni erre, hogy végre kinyitsz egy ládát, majd találsz benne egy üvegcsében egy papírdarabot, amire egy nagy A betű van rajzolva. Valamit biztos jelent, de hogy mit...? Ebben az esetben is zavaró volt a sok apró csecsebecse, amik elvonták a figyelmünket. Nagyon jól néztek ki, nagyon jópofák voltak, viszont több esetben is számítottunk arra, hogy valami majd szerepet kap, végül persze kiderült róla, hogy csak a látványt színesíti. Nem mondom, hogy egy szoba csak és kizárólag funkcionális legyen, de véleményünk szerint meg lehet találni az egyensúlyt, amit jelen esetben még nem sikerült teljes mértékben.

Feladatok kreativitása

Mivel bűvészes a tematika és aki összerakta a szobát, az is hobbi-bűvész, elvárható volt a minőség. A feladatok végrehajtásában is vannak olyan megoldások, amik egyértelművé teszik a tematikát. Kifejezetten jó volt, hogy nem lett egy-egy ötlet túltolva, mértékkel alkalmaztak mindent, nem éreztük azt, hogy eszükbe jutott egy jó feladat, és annak a változatait kell többször megcsinálnunk.

Ezt viszont nem tudjuk másképp jellemezni, mint egyszerűen zseniális! A bűvészetet olyan szinten és mértékben szerves részévé építették egy szabadulószoba típusú játéknak, hogy az már profi. Álmomban nem gondoltam volna, hogy össze lehet hozni egy ilyen szobát, és mégis sikerült. A feladatok (majdnem) mind egy szálig egyediek és fantasztikusan kreatívak voltak, az elrejtések nagyon szuperek, alig tudtunk felhozni olyat, amit kivettünk volna. Inkább inspirálóan hatott ránk, és csak ötleteltünk, hogy mit tennénk még be a szobába. Ebben a szempontban vitathatatlanul sikerült valami zseniálisat alkotniuk, le a kalappal előttük (ééés elő a nyuszival)!

Látványvilág

Nekem az nagyon megalapozta a hangulatot, hogy bármikor, amikor elkalandozott a szemem, tuti a legérdekesebb és legegyedibb dolgon kötött ki, amit eddig egyedül ők tettek be. A szoba berendezése is hangulatos, nagyon pici apróságokat tudnék csak változtatni, de érezni, hogy ez még csak az 1.0-s változata a szobának, majd ha lesz rá lóvé, valószínűleg cserélnek dolgokat, amikből látszódik, hogy éppen azt tették be, ami elérhető volt. A kevesebb néha több elv alapján, bár lehetne még cicomázni a játékot, de biztosan rontana rajta. 

Rizinek leginkább a korhűséggel akadt problémája. Több olyan elem volt, ami a viktoriánus korhoz, melyben a film eredetileg játszódik, vajmi kevéssé passzolt. Ezt a véleményét osztotta Tojcsi és kisebb mértékben Geri is. Mivel nálam a film (az ismeretének hiánya révén) nem volt annyira releváns, ezért ennek a szempontnak az értékelésébe nem vettem olyan nagy mértékben figyelembe, ezen felül a kis dobozkák saját kezű megalkotása, a szoba feldíszítése, a berendezés, a látványelemek mind-mind nagyon jók és nagyon szépek voltak, valamint az a kis plusz, ami nagyban feldobja az emberek hangulatát - és mivel meglepetés, nem lőjük le a poént. Látszik rajta, hogy nagyon figyeltek a hely kialakításánál, és sok energiát fektettek bele, hogy úgy nézzen ki, ahogy.

Összesítve tehát:

Ez, átlagolva és százalékos arányt nézve:

78,7 %

Összesítésképp sajnáljuk, hogy nem inkább egy mezei bűvészet tematikájú szobaként hirdetik, mert így sajnos a csapat nagy részének az elvárása is megnőtt a játékkal kapcsolatban, ami kisebb csalódást eredményezett, míg egy egyszerű bűvész szobaként várakozásunkon felüli lett volna. A tulajok rendkívül vendégszeretőek, és látszik, hogy szívük-lelkük benne van a szobában, amit mi teljes mértékben éreztünk is.

Ugyan nem kapott minden esetben kimagasló pontokat, mi mégis azt mondjuk, hogy aki valami újat és izgalmasat akar látni, és legfőképpen szereti a bűvészeket és a varázslatot, az mindenképpen látogasson el hozzájuk, ha magát a bűvészetet nézi, és nem a filmadaptációt keresi, maradéktalanul jól fog szórakozni!

Ha bármi kérdés vagy hozzáfűznivaló akad, kommentben szívesen látjuk!

Köszönjük, hogy végigolvastad, reméljük, meghoztuk a kedved hozzá!