Játékidő: 60 perc
Kapacitás: 2-5 fő
Alap ár:
     • 6 000 Ft - 2 fős csapat esetén
     • 10 000 Ft - 3-5 fős csapat esetén
Honlapcím: http://mindquest.hu/
Facebook oldal: https://www.facebook.com/MindQuestGame/

Azt a fűzfán fütyülő rézangyalát nekije...! Na jó, inkább kezdjük az elején!

Mindenki közkedvelt közösségi oldalán napi szinten követem 94 szabadulószoba frissítéseit, így nem csoda, hogy kiszúrtam, mikor a MindQuest új szobát kezdett el hirdetni.

Hozzájuk még sajnos nem volt szerencsénk korábban, tekintve, hogy az áraik nem épp a mi diákpénztárcánkra voltak szabva, viszont most egy nyereményjáték keretében ránk mosolygott Fortuna gyönyörű szemeivel. Legújabb tagunk, Gerifield nyert hozzájuk egy játékot, amire én azonnal bepofátlankodtam persze, hogy ugye visz engem is. Hát vitt, én pedig a világ összes boldogságát tudhattam magaménak, ugyanis a játékot nem akárhogy hirdették, szerepelt az az igencsak figyelemfelkeltő mondat a szövegben enyhén elrejtve, hogy "Egyedi játékmenet, számzáras lakatok nélkül!" Egyértelműen a szöveg második fele ragadta meg a fantáziám, és keltette fel hangyányit a félelmem, hatalmas mértékben pedig a kíváncsiságom, így azonnal bakancslistás lett a játék. Hála Tükhé közbenjárásának, nagyon gyorsan el is jutottunk hozzájuk.

Megérkezésünkkor egy csöppet kóvályogtunk a romkocsma területén, de a kedves pultosoknak hála viszonylag hamar megtaláltuk a helyünket, és beléphettünk a fogadóterembe. Egy kedves hölgyemény fogadott bennünket, és vezetett be az előkészületekbe, adatta el velünk sokadjára a már nem létező veséinket ([felelősségvállalási nyilatkozat] Geri még nem adta el eleget, neki ez volt a 10. szabadulása, jó kis jubileum!), majd mondta el a történetet, miszerint (a teljesség igénye nélkül):

Dél-Amerika dzsungeleiben felfedező tudósok egy csapata rátalált egy legendára, mely egy ősi isten által teremtett fenevadról szólt, akit Noo’zacának hívtak. Noo’zaca létezésének egyetlen célja volt, hogy pusztulást hozzon az emberi fajra, ezért a többi isten megölte őt, és maradványait egy varázslatokkal őrzött szentélybe rejtették, nehogy ismét életre kelhessen. A varázslatok, amivel lezárták a templomot, sajnos gyengülnek, de ti megakadályozhatjátok, hogy végleg elenyésszenek, és hogy Noo’zaca kiszabaduljon.

Mindezek után bevezetett minket a játék helyszínéül szolgáló első emeleti lakásba...

...ahonnan 30 perccel később fülig érő szájjal jöttünk ki, kezünkben a kinccsel, a világ megmentésének kulcsával, épp bőrrel, sok-sok tapasztalattal és jó élménnyel. 

Lássuk is akkor a medvét!

Játékmester

A hölgyemény nagyon kedves volt, szimpatikus, életvidám és közvetlen. Szívesen beszélgetett velünk előtte is, utána is, az úriember, aki a végén a beszélgetéshez csatlakozott, szintén nagyon szimpatikus és nyitott volt felénk. Ami a játékmesterünk képességeit illeti, a történetet szépen elmondta, még Sasy is képes volt beleélni magát, kicsit ugyan úgy tűnt, mintha hadarna, de ennek se sikerült lerontania az élményt. A segítségadás itt úgy alakult, hogy mi nem kérhettünk, hanem amikor kívülről úgy látták, hogy gond akadt, jeleztek, és kaptunk néhány tippet egy monitoron keresztül. Az időpontot pedig a hölgyemény igen jó érzékkel választotta meg: pont akkor kaptunk egy hangyányi előrelökést, amikor nekünk arra szükségünk volt.

Flow

Egyszerűen nem tudtunk erre mást adni, csak maximális pontot. A környezet, a hangulat, a feladatok, egyszerűen minden végig magában tartott, és nem eresztett. Folyamatosan éreztük azt a jól eső bizsergést, azt az izgalmat odabent, a folyamatos agyalást, hogy mit nem tapogattunk még végig, húzott magával az egész folyamat, és nem eresztett szinte egy percre sem. Egy kevésbé tapasztalt csapatnak talán nem lesz ennyire folyamatos, de a hangulat akkor is garantált.

Story

Én nagyon szépen megláttam a dolgokat a játékmenetben, a történetet is optimális hosszúságúnak és velősnek tartottam, de ezzel a véleményemmel sajnos magamra maradtam. Geri szerint lehetett volna egy picit valahogy tekerni a dolgokon, Sasy pedig várta volna, hogy a szoba jobban elmerüljön a sztorijában, neki túl sablonos volt a történet. Ezen felül úgy véli, hogy a sztori nem adott hozzá pluszt a játékhoz, ugyanolyan jól bele tudta volna élni magát, ha azt mondják neki, hogy ez egy Indiana Jones és a kristálykoponya királysága játék. Nekem kifejezetten tetszett egyrészt, hogy ugyan nem volt rámutatva egy az egyben, hogy a templomban lévő szobor "Nózika", mégis lehetett sejteni, másrészt, hogy konkrét célkitűzést támasztott elénk, és az elmondott részletek meg is valósultak. 

Nehézség

Ezt a szobát én egy teljesen új kategóriaként értelmeztem, mert őszinte leszek, nem sok köze van egy mezei szabadulószobához. Ebben a kategóriában viszont a feladatok nem voltak se nehezek, se könnyűek, véleményem szerint pont optimálisak. És az, hogy mi felállítottunk egy új rekordot, az a tapasztaltságunknak tudható be, nem pedig a játék könnyűségének. Ez teljesen más gondolkodásmódot követel meg az emberektől, mint amit alapvetően várnánk a "szabadulószoba" szó hallatán.
Velem ellentétben Geri és Sasy több dolgot is nehezményeztek. Ők úgy vélték, hogy egy ilyen kategóriájú játékot vétek egy ekkora helyre bepasszírozni, mert ez akkor ütött volna számukra egy hatalmasat, ha a hely is nagyobb. Ebben egyet is értek velük, hogy nem ártott volna egy csöppet nagyobb tér, és ennek következményeképp a játék optimális játékosszáma is erőteljesen lecsökkent a szemünkben. Ráadásképp erre rátesz egy lapáttal, hogy a játékmenet eléggé lineárisnak tekinthető, így a magas létszám hazavágja a játékélményt, viszont egy 2-3 fős csapat esetén ez egyszerűen maga a tökély.

Feladatok kreativitása

Egyszerűen csak WOW! Szóhoz sem jutottunk. Azzal, hogy eltüntették a számzáras lakatokat, tengernyi új lehetőséget kreáltak, ami a tematikába tökéletesen passzolt, és csak álltunk tátott szájjal, csorgó nyállal, mint a hülyék, hogy ez mennyire de mennyire jó! Rendkívül tematikahűen alkottak meg minden feladatot, nem is tudtunk felhozni olyat, ami ne illett volna a környezethez és a korhoz. Hogy Sasy mondatát idézzem: "Nagyon jó volt, hogy igazából a szoba az élt. Tényleg azt éreztem, hogy bárhova nyúlok, akkor nekem ott jó lesz. Vagy legalábbis valami történni fog, tényleg úgy éreztem magam, mint az előbb említett Indiana Jones filmben."
A feladatok elrejtése kifejezetten tetszett nekünk. A szoba relatíve kicsi volt, elveszni nem tudtál benne, viszont hatalmas élmény, mikor az egyik felében csinálsz valamit, és a reakciót a másik végén hallod, amit már vagy ötször végignéztél, hogy van-e ott valami. Végre azt éreztem, hogy valamilyen szinten vezetve vagyunk, de el van engedve a kezünk, és mindent végig kell nyalni a falon, hogy megtaláld azt az egyetlen helyet, ami neked abban a pillanatban kell. Nincs minden eléd rakva, mint egy terülj-terülj asztalkám, használnod kell a kalandvágyad és felfedezői készségedet, hogy egyről a kettőre juss.

Látványvilág

Amint beléptünk, tátva maradt a szánk, és köpni-nyelni nem tudtunk. Nem láttunk még élőben hasonlót sem, értem ez alatt: azték templomot, de az a látvány, ami ott fogadott, egyszerűen lélegzetelállító volt. Minden egyes apró részlet az utolsó repedésig gyönyörűen kidolgozva, fenomenális! Nem tudunk rá más szót.
Sasy-nak volt 2 apróbb problematikája, mégpedig a függőleges irány: a lent és a fent (a padló és a plafon). Ezt a két dolgot említette, hogy sokkal szebben és igényesebben is meg lehetett volna csinálni, valamint plusz feladatot is lehetett volna kreálni a lentre (amihez már ötleteket is mondtunk egyből a játék utáni össznépi kritizáláson), fentre pedig egy szép felfestést hiányolt volna, ami a templom plafonját ábrázolja, de bevallom, nekem alkalmam nem volt a lentet és a fentet vizsgálgatni a játék alatt, annyira lekötött az, ami körbevett.

Összesítve tehát:

Ez, átlagolva és százalékos arányt nézve:

95,6 %

Hát szabadulók, ha féltem is kicsit a kijelentés után, hogy számzáras lakat-mentes, teljesen elmúlt, és egyszerűen csak be vagyok zsongva. Őszintén szólva ezt nem sorolnám tisztán a szabadulós játékok közé, mégpedig megmondom miért:
- Léteznek a köztudatban szabadulós játékokként ismert szórakozási lehetőségek, amikre ha az ember elmegy, legalább 4-5 lakatot vár, logikai rejtvényeket, keresgélést, van, aki ijesztgetést, van, aki csak agyalást, ebből a típusból van a legtöbb.
- Létezik a Horrorlegendák, akik élő társasjátékként hirdetik magukat, és akiknél egyfajta szerepjáték és egyedi játéklogika van. Sok-sok zárójellel körítve ide sorolnám még a Királyok Várát, ami abszolút nem szabadulós játék, hanem egyszerű élő emberes társasjáték.
- És úgy vélem, ezzel a szobával megalakult a harmadik típus, amit én Kalandjátékként vezetnék be a köztudatba, ugyanis inkább éreztem magam Indiana Jones-nak, mint egy szökésben lévő fegyencnek vagy Hercule Poirot-nak. Sokkalta másabb logikát igényel ez a fajta szórakozási mód, és ez a logika közelebb áll a gyermeki "fogjunk meg mindent és jöjjünk rá, mi mit csinál" elvhez, amit én eddig egy kicsit még hiányoltam.

Aki teheti, látogasson el hozzájuk mindenképpen! Ugyan Sasy és Gerifield kicsit szigorúbbak voltak, így nem ugrott fel a hely egyből a TOP 10-es lista élére, ennek ellenére úgy vélem, jelenleg a maga 5. helyével egy nagyon szép pozíciót foglal el. Abszolút megéri, kitűnő szórakozási lehetőség, főleg azoknak, akik ki szeretnék próbálni, milyen lehet tényleges részese lenni egy igazi Indiana Jones, Titkok könyvtára vagy Nemzet Aranya filmnek. (És ezzel fel is soroltam a személyes kedvenceimet.) Hajrá, hajrá, szabadulj!

Ha bármi kérdés vagy hozzáfűznivaló akad, kommentben szívesen látjuk!

Köszönjük, hogy végigolvastad, reméljük, meghoztuk a kedved hozzá!