Játékidő: 70 perc
Kapacitás: 2-5 fő
Alap ár:
     • 6.000 Ft - 2 fős csapat esetén
     • 7.500 Ft - 3 fős csapat esetén
     • 8.800 Ft - 4 fős csapat esetén
     • 10.000 Ft - 5 fős csapat esetén
Honlapcím: http://www.explora.hu/
Facebook oldal: https://www.facebook.com/szabadulosjatektata/

Kalandos napunk harmadik és egyben utolsó állomásán (a Szabadulós-Pince: Múmia szobája és a Raktár után) Tatára látogattunk.

A teljes napunkról készítettünk egy videót is:

Mikor a városba értünk, már kezdett sötétedni, és éhesek is voltunk, jött hát a tökéletes ötlet: együnk valamit! Aztán rá kellett jönnünk, hogy október 23-án este, Tatán, nem biztos, hogy találunk egyáltalán nyitva valamit. A helyszínt hamar megtaláltuk, a közelében leparkoltunk, és nekiláttunk a keresésnek, ki a mobilját, ki a két szép szemét használva. Csibe ezen a ponton rájött, hogy nem volt jó ötlet kabát nélkül, egy szál pulcsiban jönni - a hőmérséklet hirtelen zuhanni kezdett, ami még nem is lett volna probléma, de iszonyúan fújt a szél. Végül találtunk egy pizzázót, ahol közölték velünk, hogy csak elvitel. Egye fene (höhö, egye...), elvisszük és megesszük a kocsiban!

Kedves olvasók: ha valamit felvágsz - mondjuk egy papír dobozt darabokra, hogy tálcát csinálj belőle - akkor NE magad felé vágjál. Szerencsére nem történt semmi baleset, de erőteljesen Darwin-díjas lett volna az eset.

Miután a gyomrunk már nem korgott, elindultunk a szobába. Előtte már elsétáltunk a szoba előtt, és bekukkantottunk az ablakon, ahol aggódva láttunk egy épp felújítás alatt álló helyiséget. Aggodalmunk azonban alaptalannak bizonyult, ez csak az előtér volt, ide csak azok a dolgok kerültek, amik az új szobában lesznek majd, ugyanis épül egy második szoba is, és mint az már kiderült, még kialakítás alatt van.

Bátortalan belépésünk után két játékmester is üdvözölt minket, és rövid bevezető után a történetünket is összerakták nekünk, miszerint:

A nyolcvanas években egy tapasztalt magyar hegymászó néhány társával együtt különös expedícióra indult. Elhatározta, hogy megtalálja Shambhalát, a Himalája bércei között rejtőző elveszett Királyságot és az ott őrzött mágikus erejű Chintamani követ.
Hosszú ideig senki nem hallott az expedícióról, a vakmerő csapatnak nyoma veszett. Azonban most egy levél érkezett abból a hegyi menedékházból, ahol utoljára megszálltak. A levelet csaknem negyven évvel ezelőtt írták. Eltűnt barátunk segítséget kért benne. Ám hiába. A levél elveszve sodródott egészen mostanáig. A kíváncsiság, a segítő szándék és a titokzatos kő utáni sóvárgás végül rávett minket, hogy oda utazzunk, és megpróbáljuk kideríteni, mi lett barátunk és az expedíció sorsa. Amint megérkeztünk, drámai helyzet fogadott minket. A környező települést és a menedékházat is elkezdték kiüríteni, mivel a szokatlanul intenzív havazás miatt nagyon komoly lavinaveszély alakult ki. A helyiek vonakodva ugyan, de beengednek eltűnt barátunk szobájába, de a lavinától félve, sietve magunkra hagynak bennünket, és sietségükben még az ajtót is ránk zárták. Vajon a szobát átkutatva sikerül rájönnünk, mi lett a kincskereső csapat sorsa? Vajon ráleltek a varázslatos kőre és nekünk is sikerül megtalálnunk? De ami a legfontosabb: sikerül befejeznünk a történtek felderítését és kijutnunk a menedékházból, mielőtt a hegyekből lezúduló hógörgeteg maga alá temet?

Mindezek után beengedtek minket a menedékházba, ahonnan 8 perccel a lavina ránk zúdulása előtt sikeresen ki is szabadultunk. 

Lássuk az értékelést!

Játékmester

Nagyon szimpatikusak és kedvesek voltak. A sztorimesélésbe kicsit belegabalyodtak, de ezt betudtuk annak, hogy tudták, kik vagyunk, és izgultak egy kicsit. Egyedül nekem volt egy nagyon pici problémám, nevezetesen a segítségadás. Nagyon korainak éreztem, még játszottam volna szívesen, és bár utólag kiderült, hogy kellett ez a segítség, de azért én mégis levontam egy fél pontot. Ezt ellensúlyozandó (és én sem éltem meg akkora katasztrófának a korai segítséget) Sasy kiemelte, hogy nagyon örült annak, hogy olyan játékmestereink voltak, akik ismertek minket, de nem lihegtek a nyakunkban.

Flow

Az eleje kicsit döcögött. Tegyük hozzá, hogy aznap, a sok utazás után ez volt a harmadik szobánk, és kicsit fáradtak voltunk, de nem annyira, hogy ne érezzük a hibákat. Sasy (akit lehet, hogy lassan átkeresztelünk Puzsérra) szerint jó volt, hogy mindenkinek akadt feladata, és nem jelentkezett akkora problémaként, hogy néha nem tudtuk, hogy ki mit csinál, de az már problematikus volt, hogy néha maga a feladatot oldó személy sem érezte, hogy akkor épp mit csinál. Gerifielddel kicsit kaotikusnak éreztük a játékmenetet, találtunk benne egy-két nagyon frusztráló elemet, valamint hozzátettük, hogy az elejére kellett volna egy jelzés, ami elindít. Sasy erre azt reagálta, hogy "Nagyon zavaró, ha az elején nincs egy madzag, amit meg tudsz fogni. Itt nem volt.". Csibe szerint lett volna madzag, de semmi nem volt, ami rávezessen, és emiatt a csapatok nagyon meg tudnak csúszni. Mindenesetre abban egyetértettünk (és ez vissza is kanyarodik a játékmesteri mínusz fél pontomhoz), hogy az eleje lehetne egyértelműbb, és ne csak a véletlen szerencsén múljon.
Mindezek ellenére a flow akkor is magas(abb) pontszámot kapott, mert ha az ember túllendül az elején, és megtalálja az utat, akkor többé-kevésbé már csordogál a játékkal.

Story

A sztori végig ott volt a szobában, inkább csak az eleje és a vége volt ködös. Gerifielddel azért vontunk le fél pontot, mert a sztoriban logikai buktatókat találtunk, és meg is jegyeztük, hogy ilyen jellegű probléma még soha nem merült fel, de ugyanakkor ez mutatja, hogy van min gondolkozni, és nem csak bedobnak egy szobába, hogy lásd az őrült akárki játszóterét. Sasy szerint nem volt eléggé kerek, nem volt egy íven az egész gondolat. Az indíték nem lett letisztázva, hogy miért vagyunk itt, pontosan mit keresünk. Szerintem ez nem volt baj, elégnek éreztem azt, hogy elindultunk, és kerestünk valamit, amiből végül más lett. A szobában derült ki, hogy mi a feladatunk, és nem kint. Sasy ezzel nem értett egyet, neki ez így nem tetszett.

Nehézség

Gerifield véleménye szerint nehéz, már csak a feladatok mennyiségét is tekintve: picit többnek találta az ideálishoz képest. Ezzel én egyet is értettem, és ezen felül még hozzátettem, hogy ráadásul iszonyúan gondolkodtatóak is. Nagyon menni kellett előre, hogy időben legyünk, és sokat kellett szöszölni. Nem voltak könnyedén átvezetve. Sasy szerint azonban egész jól el lettek találva. Egy-két feladattal volt több a kényelmes haladáshoz képest, ezzel Csibe is egyetértett. Nem egy könnyű szoba, nem tudtunk elindulni úgy, ahogy a készítők gondolták, de összességében egy jó szoba.

Feladatok kreativitása

Sasy ötön felül pontozná. Olyan feladatok voltak, amik máshol sehol, vagy ha igen, akkor rosszul megoldva. Önmagában nem nagyon szerepeltek egyszerűbb feladatok, inkább többlépcsősek. Nem mentek bele, hogy összemixelik őket, nem lettek összemosva a különböző feladatok megoldási útjai, amibe nagyon könnyedén beleeshettek volna, de nem tették, és ezt nagyon értékeltük. Ahogy korábban említettük, az nem volt tiszta, hogy épp mit csinálunk, de az igen, hogy hova vezet.  Külön pluszpont, hogy a játék egész területét kihasználták. 

Látványvilág

Gerifield szerint talán kicsit túlmentek, túl sok apróság volt, de hála az égnek nem találtunk don't touch matricákat, aminek mindenki nagyon örült. Csibe kiemelte, hogy ha ránéztünk valamire, nagyjából meg tudtuk mondani, hogy az kell-e vagy sem. Sasy-nak tetszett, hogy mindig akadt mint látni, nem volt üres felület. Apróságokba bele lehetne kötni, de a díszlet bőségesen kompenzált mindent. Összességében egy kifejezetten ingergazdag látványvilágot nyújtott a szoba.

Összesítve tehát:

Ez, átlagolva és százalékos arányt nézve:

90 %

Nagyon jó szoba, nagyon ajánljuk, az ár-érték aránya is nagyon jó. Kifejezetten gondolkodtató, és érdemesebb frissebben jönni, de semmiképp sem fog csalódást okozni. Nagyon szép a díszlet, és nagyon jól kihasználja az adottságait. Örültünk a meghívásnak, hívtak minket a veszprémi szobáikba is, valamint pedzegették, hogy átkukkantanak Tatabányára is, és kiépítenek egy harmadik bázist is a jövőben, amire már most meleg szívvel invitáltak miket. Van egy olyan érzésem, hogy ugyan először, de nem utoljára látogattuk meg az Explora Kaland valamelyik szobáját. Kíváncsiak leszünk, mivel tudnak még meglepni minket.

Nagyon jó napot zártunk ezzel a játékkal, nem volt más hátra, mint hazautazni, hogy ki-ki a maga ágyában pihenhesse ki a nap fáradalmait. Abban viszont mindannyian egyetértettünk, hogy lehetett ez a nap bármilyen fárasztó, mindannyian maradéktalanul élveztük, és amint adódik rá lehetőségünk, más szobákkal ugyan, de mindenképpen megismételjük!

Ha bármi kérdés vagy hozzáfűznivaló akad, kommentben szívesen látjuk!

Köszönjük, hogy végigolvastad, reméljük, meghoztuk a kedved hozzá!