Játékidő: 90 perc
Kapacitás: 2-5 fő
Alap ár:
     • 8 000 Ft - 2 fős csapat esetén
     • 12 000 Ft - 3-5 fős csapat esetén
Kedvezménylehetőségek:
     • 8000 Ft - Esc-Apes kedvezmény, szórólap hamarosan
     • -2000 Ft, ha sikerül segítség nélkül kiszabadulni 60 perc alatt 
Honlapcím: http://titkom.com/
Facebook oldal: https://www.facebook.com/titkomcom/

Valentin nap közeledtével egyre több helynél láttam a különféle páros akciókat és ajándékkártyákat, viszont mivel jelen pillanatban nem lenne kivel ezt megosztani, teljes mértékben hidegen is hagytak. Nézelődés közepette viszont megakadt a szemem egy akción, amilyenhez hasonlót idén még nem láttam. Valentin nap hetén, aki szingliként megy, az féláron játszhat. Körülbelül azonnal felkerestem a csapatom azon tagjait, akiknél tudomásom van arról, hogy még nem találták meg a másik felüket, és megkérdeztem, volna-e kedvük jönni egy jó kis szabadulásra féláron. Persze azonnal belementek, így hamar összeállt a csapatom Tojcsi , Viki és Gerifield segítségével. A dátum sem volt szinte kérdéses: nem Valentin napján akartunk menni, úgyhogy maradt Valentin másnapja.

A játékra foglalni csak telefonon lehetett, így az időpontunk kiválasztása után azonnal felhívtam őket. Az adatok egyeztetésénél kellemes meglepetés fogadott. Mikor megadtam polgári nevem a "Milyen névre írhatom?" című kérdésre, az úriember azonnal felkiáltott: "Áháá, szóval az eszképes csapat!" Akkora meglepődést kevesen képesek okozni nekem, mint amekkorát ő okozott ezzel. Nem gondoltam volna, hogy ez alapján már felismernek minket. Persze később kiderült, hogy honnan tudhatta ilyen könnyen, kik vagyunk, de ezzel gyönyörűen sikerült meglepnie. Mindig is mondtam: "Hírnévre gyúrok, világuralomra török!"

A tematika haloványan élt az emlékeimben, és csak a foglalás megejtése után néztem meg alaposabban, majd elhatároztam, hogy ezt jobb, ha inkább nem kötöm a többiek orrára, főleg Vikiére. Ha megnézik, megnézik, de én inkább nem számolok be róla, bár a borítóképüket feltöltöttem az eseményhez, de ennél többet inkább nem mondtam, mert tartottam tőle, hogy Viki megfutamodik. Se ő, se jómagam nem vagyunk nagy horror rajongók, viszont ez a szoba legalább részleteiben pont arról szólt. Rögtön a legeleje a Kör című filmmel kezdődik, melyről mind a ketten tartjuk, hogy nem láttuk, és nem is akarjuk! Ennek ellenére kedvenc kislányunkat, Samarát elég alaposan ismerjük, ha másról nem is, képről biztosan.

Mikor odaértünk, egy kedves és közvetlen úriember fogadott minket, és egy csöpp füstölgős egészségrongálás után, amihez Tojcsi szívesen társult, le is vezetett bennünket a pincébe, ahol az ominózus játék kezdetét vehette, persze szigorúan csak a bevezető után. Miután megkaptunk minden információt, valamint a történetünket is megismerhettük, miszerint:

Egy Hollywoodi filmstúdióban vagyunk, 4 különböző film forgatási helyszínén, és egy kellékraktárban, jussunk ki!

... beléphettünk a szobába, és kezdetét vehette a borzongások 90 perce.

Tény, ami tény, nem tartott 90 percig. 51 perc 20 másodperc teljesítési idővel felállítottunk egy új rekordot, amiért jutalmunk Oscar szobra volt, mely azóta nálam landolt a szabadulós emlékekkel teli szekrényemen. Igaz, nem érkeztünk egy korai időpontra, de a távozásunk ideje is majdhogynem rekordnak minősült. Közel 4 órán keresztül voltunk a helyszínen, amiből maga a játék kevesebb, mint 1 órát tett ki. Ebből is látszik, hogy a készítők rendkívül kommunikatívak, és minket is magukkal rántottak, úgyhogy mi se tudtuk befogni a bagolylesőt. Összességében nagyon jó hangulatban távoztunk fél éjfélkor, és megcéloztuk az Oktogonon azt a gyors vendéglátóipari egységet, ami még nyitva volt, hogy elkészíthessük az értékelésünket.

Lássuk, mire jutottunk!

Játékmester

Játékmesterünknek mondania se kellett, láttuk rajta, hogy tudja, kik vagyunk, és végtelenül izgul. Gerifield teljes mértékben megértette, hiszen ő is aggódós, izgulós típus, ezért ezt jóindulatúan elnézte neki.
Ami engem csöppet zavart, az összesen annyi volt, hogy nagyon szerette volna, hogy jól sikerüljön a játék, ezért igyekezett az elején minden információt a kezünkbe adni, amire valaha is szükségünk lesz, viszont ez az információmennyiség már több volt, mint amire feltétlenül szükségünk lett volna, és ez már kicsit zavaróan hatott.
Ezt leszámítva egy rendkívül kedves, és közvetlen úriemberrel volt dolgunk, akiről lerítt, hogy édesgyermeke az egész játék, és szívén viseli a sorsát. Úgy alkotta meg a feladatokat, hogy a játékmesternek folyamatosan figyelni kelljen a játékosokat, és reagálni azok mozdulataira, így az egész szoba mondhatni manuálisan interaktív, amiben nemcsak a játékosoknak, de az operátornak is nagyon nagy szerepe van. Ez nálunk abszolút jó pont, nem csak ül a fenekén a kamerát bámulva, hanem velünk együtt játszik végig.

Flow

A játék rendkívül jól volt felépítve. Erőteljesen érezhettük, hogy a megnyitás előtt agyon tesztelték, és igyekeztek mindent egyensúlyba hozni. Végigkísért bennünket a lendület, valahányszor ellaposodott volna a játék, mindig volt valami, ami továbblendített minket. Rendkívül szép és kiegyensúlyozott ívet adtak mind a feladatoknak, mind a hangulatnak.
Gerifieldnek volt egy apró problémája az egyik ajtó lezárásával, ez őt kirántotta a folyamatból, de Viki megvédte a helyet, miszerint az volt az a terem, ahol egy kicsit visszarázták a játékosokat, hogy tudatosodjon bennük, hogy azért mégiscsak egy szabadulószobában vannak.

Story

Egyértelműen ez volt a játék gyenge pontja. Rengeteg kérdést hagyott maga után az inkább tematikaleírásnak tűnő történet, minthogy valódi keretsztorit állítson a játéknak. A készítők is tisztában vannak ezzel a ponttal, igyekeznek javítani a helyzeten, mert maga a tematikaleírás abszolút a helyén van, megalapozza a hangulatot teljes mértékben. A díszletből minden egyes helyiségben egyértelműen látszódik, hogy melyik forgatási helyszínen vagyunk, így a játék alatt végig egy percig sem volt bennünk kétely, hol tartunk. Egy erős alapsztorival, ami magyarázatot ad a játék minden megmozdulására, talán még nagyobb hatást volnának képesek elérni, mint jelen helyzetben.

Nehézség

A játék nehézségét nem feltétlen a feladatok adják, hanem sokkal inkább a "parafaktor". Mivel eleve részben horror tematikáról van szó, alap, hogy nem szivárványos csillámpónis berendezésre számít az ember. Ebből kiindulva a feladatok nagy részéhez nem feltétlen tudás, vagy jó logikai készség kell, nagyot nyom a latban a bátorság is, hogy vajon oda mersz-e nyúlni, el mered-e venni, meg mered-e csinálni. Persze nem csak erre épít a játék, akadnak bőven logikát igénylő feladatok is, többek között a vége felé, ahol a játék megpróbálja emlékeztetni játékosait, hogy mégiscsak egy szabadulószobában ténykednek.
Közös megegyezéssel megállapítottuk, hogy ezt a játékot bátran merjük ajánlani kezdőknek is, haladóknak is, megközelítőleg ugyanakkora fejtörést fog okozni mindkét kategóriának.

Feladatok kreativitása

Sikerült néhány feladattal alaposan meglepniük minket. Már korábban is írtuk néhány alkalommal, hogy a tervezők mostanság megpróbálnak interaktívabb játékokat alkotni, ahol a szoba reagál a mi mozdulatainkra, nem csak mi túrjuk fel legrejtetettebb zugait, csak eddig megoldások terén nem minden eset volt kétséget kizáróan zseniális. Ez igen! Rendkívül jól jelent meg a szobában az emberi faktor. A játékmester "végig játszott velünk". Félreértések elkerülése végett: nem odabent. Úgy alakította ki az egész játékot, hogy neki is aktívan részt kelljen vennie a kalandunkban. Akadtak olyan részek, amiket teljes mértékben kívülről, manuálisan vezérelt, reagálva ezzel a mi cselekedeteinkre, a feladatok megoldásánál a haladási tempónkra, így volt olyan, amiben akár hátráltatni is, bosszantani is tudna, és függően a csapat befogadókészségétől, közel megfelelő mennyiségben meg is teszi. Ez a fajta játékosság és emberi faktor az, mely a legtöbb helyen (tematikától függően) hiányzik.

Látványvilág

A hely a lehetőségeihez képest kihozta magából közel a maximumot. Mivel a tematika nem kívánta meg kifejezetten a luxus berendezést, így könnyebb dolga is volt ezen a téren, nem kellett teljesen elmaszkíroznia, hogy igazából egy régi, ütött-kopott pincéről van szó. Viszont ami a hangulatot illeti, azt zseniálisan kivitelezte. Minden egyes szobában egyértelműen éreztük, hol vagyunk, melyik résznél járunk, még akkor is, amikor az adott filmet vagy sorozatot nem ismertük  Fantasztikusan jól játszott a fényekkel, a térbeosztással, nagyon ügyesen kihasználta a lehetőségeit szinte minden téren.

Összesítve tehát:

Ez, átlagolva és százalékos arányt nézve:

92,9 %

Hát szabadulók, ez a szoba a maga módján teljes mértékben zseniális. A végeredményen is látszik, hogy mi végig nagyon jól éreztük magunkat. Igaz, Vikivel már feszegette a határainkat a feszültségfaktor néha, de visszagondolva soha nem ment olyan messzire, hogy rosszul érezzük magunkat.

A tulaj rendkívül lelkiismeretesen csinálja az egészet, minden egyes csapathoz, mint individuumhoz próbál igazodni, kutat, hátha tud valami személyeset csempészni a játékba, hogy garantáltan emlékezetes másfél órát tudjon okozni, ez pedig abszolút tiszteletre méltó. Örülünk, hogy akad még olyan tulaj, aki ennyire szívén viseli a játékosai élményét.

Mindenképpen ajánljuk kipróbálásra még akkor is, ha nem tartozik a horror műfaj a kedvenceid közé, az élmény garantált. Persze nem árt, ha nem ijedsz meg a saját árnyékodtól is, de ettől függetlenül "no para!", jó lesz!

Ha bármi kérdés vagy hozzáfűznivaló akad, kommentben szívesen látjuk!

Köszönjük, hogy végigolvastad, reméljük, meghoztuk a kedved hozzá!