Játékidő: 60 perc
Kapacitás: 2-6 fő
Alap ár:
     • 5 100 Ft - 2-3 fős csapat esetén
     • 8 900 Ft - 2-6 fős csapat esetén
Kedvezménylehetőségek:
     • Részletesen: http://www.szabaduloszoba.hu/arak
Honlapcím: http://www.szabaduloszoba.hu/
Facebook oldal: https://www.facebook.com/szabaduloszoba

Már több alkalommal is kérdezték tőlünk, hogy mit gondolunk a Sweet Escape-ről, de eddig sajnos nem tudtunk mondani róluk semmit azonkívül, amit másoktól hallottunk. Mostanság, miután újabb érdeklődés érkezett, úgy döntöttünk, próbáljuk ki, nézzük meg, milyen!

A tematikák alapján teljesen úgy tűnik, mintha a játékokat kifejezetten gyerekeknek készítették volna, viszont a kijutási arányok elképesztően alacsonyak, ezzel ők is tisztában vannak, feltüntetik a szobáiknál. Kiszúrtam a legnagyobb százalékkal rendelkezőt - mely szám szerint 24 -, és elgondolkodtam, kiket hívjak magammal. Mivel eléggé nehéznek tűnik a játék, úgy döntöttem, hogy az agyas csapat lesz a nyerő, akik ráadásul elég ritkán szabadulnak mostanság időbeosztási problémáik miatt: Kristóf , Tojcsi és Angyal .

Valami csoda folytán az időpont-egyeztetéssel ez alkalommal nem akadt problémánk, így nem volt más hátra, mint odatalálni, és játszani egy jót.

Érkezésünkkor egy kedves hölgyemény fogadott bennünket, és igazított el a fogas, a mosdó és a szekrény hollétéről, majd felhangzott egy hangos kiáltás kicsit távolabbról, miszerint "Cowboy, segítség!", és már ott se volt, repült segíteni szegény csapatnak. A vezetést egy úriember vette át, aki gyorsan megbizonyosodott arról, hogy már voltunk szabadulni néhány alkalommal, majd meglepő gyorsasággal ledarálta a kötelező tudnivalókat, a történetünket, és már terelt is minket a szoba felé.

Történetünk szerint:

Jancsi és Juliska nyomdokaiban be vagyunk zárva a banya ketrecébe, és valahogy ki kellene jutnunk onnan, hogy lekerüljünk a vénség étlapjáról.

Mindössze 14 percünk maradt hátra, de sikeresen megmenekültünk a vacsorán főfogásként való szereplés elől, így boldogan vehettük irányunkat egy röpke beszélgetés után egy vendéglátóipari egység felé, hogy alaposan kifaggassuk egymást.

Játékmester

Nem tudom, hogy ennyire sokan lettek volna abban az időintervallumban, amikor ott voltunk, vagy csak egyszerűen nem szeretnek sokat beszélni, de játék előtt az úriember, aki átvette a csapatunkat eligazításra, olyan szinten egy szuszra ledarálta mindenféle átélés nélkül a tudnivalókat és a történetet is, hogy csak néztünk, és egyik pillanatról a másikra azon kaptuk magunkat, hogy már zárul is a függöny, és viszlát külvilág, kezdődik a játék. Szabadulásunk után a hölgyemény fogadott újra bennünket, és akkor már lazábban el tudtunk beszélgetni, nem éreztük azt a sürgetést, hogy menjünk már.

Flow

Alapvetően lelkesen viszonyultunk a játékhoz, és lelkesen mentünk be az elkerített helyiségbe is, viszont odabent egy csöppet már csökkent a lelkesedésünk. A feladatok többségükben azért gondolkodtatóak voltak, így le is foglaltak minket, de valahogy egyik feladat után sem volt meg az a kitörő öröm, hogy "Igen! Ezt is meg tudtuk csinálni!". Na jó, talán egyetlen egy esetében mégis, de az édeskevés. Ettől függetlenül próbáltunk pozitívan hozzáállni a dologhoz, de a játék után rá kellett döbbennünk, hogy a bent töltött idő nem hagyott kifejezetten nagy nyomot maga után.

Story

A készítők igencsak megkönnyítették a saját helyzetüket azzal, hogy egy már létező alaptörténetet vettek alapul, és arra építették fel a játékot magát. Az már teljesen más téma, hogy hogyan sikerült nekik. Véleményünk szerint nem túl jól. A pontokból is látszik, hogy - bár a történet maga ismert és jó is - a játék alatt nem éreztük kifejezetten a jelenlétét. Egy teljesen átlagos tematika- és történetmentes játéknak hatott szinte egész végig. Az, hogy volt bent két szép falfestés, meg egy banya, még nem segít abban, hogy ténylegesen Jancsiknak és Juliskáknak érezzük magunkat.

Nehézség

Ha abból indulunk ki, hogy szobáik főleg meséket vagy mesés jellegű tematikát dolgoznak fel, joggal feltételezhetjük, hogy a játékokat gyerekeknek, családoknak tervezték. Sajnos a kijutási arány nem ezt a feltételezést támasztja alá. A játékban tapasztaltuk, hogy a feladatok nagy részéhez azért tisztán logika szükséges, valamint a legtöbbje olyan, hogy ha már rájött az ember, hogyan kell megoldani, nyugodtan oda lehet adni a gyereknek, hogy "Gyere fiam, pötyögtesd végig szépen, akkor jó lesz." Alapvetően úgy gondoljuk, hogy egy felnőtt csapatnak közel elegendő a meglévő mennyiségű beépített segítség, hogy a feladatokat többé-kevésbé meg tudják oldani, viszont egy tisztán gyerekcsapatnak már kevés lehet. Ezenfelül néha egyáltalán nem egyértelmű, hogy mihez mit kell felhasználni. Persze, nem kell mindent a popónk alá rakni, de ettől függetlenül néhány extra segítség nem biztos, hogy ártana, főleg az egyik feladat tekintetében, ahol ha a guta meg is üt, én rá nem jöttem volna, hogy mit, merre, hogyan. (Teszem hozzá, végül nem is jöttünk rá, helyette kiügyeskedtük a dolgokat, hogy nekünk jó legyen.)

Feladatok kreativitása

Belebotlottunk egy-két olyan feladatba, amit igazán zseniálisnak tartottunk, de azonkívül szinte minden egy átlagos síkon működött. Láttuk, hogy próbálnak kicsit gyerekfejjel gondolkodni, hogy nekik is relatíve megoldható legyen a dolog, így teljes mértékben triviális, kreativitást nem igénylő feladatok is szerepelnek a játék folyamán, emellett viszont vannak olyan feladatok is, amelyeknél mind a megalkotás, mind a megoldás kreatívnak mondható. Ettől függetlenül több az átlagos feladvány, sőt, nem egy olyan is akadt, amivel már találkoztunk néhány másik alkalommal is. Kifejezetten kiemelkedőnek egyetlen egy feladat volt mondható, de az be kell vallani, tényleg nagyon jópofa volt.

Látványvilág

Ahogy a megbeszélésünkkor is elhangzott: "Jöjjön a fekete leves!". Látványvilág tekintetében nagyon nem remekelt a szoba. Ami díszletet ide tudunk sorolni, az kettő darab falfestés és egy boszi (nem nagy spoiler, a bevezetőben is mondják). Ez még a kisebbik probléma lenne. A nagyobbik az, hogy teljes mértékben logikátlan volt a két falfestés történethez és egyéb díszlethez való kapcsolódása. Az első teremben a történet szerint be vagyunk zárva a ketrecünkbe, és onnan kell kijönnünk, hogy megléphessünk a boszi elől, és lekerüljünk az étlapjáról. Ehhez teljes mértékben kapcsolódva a falfestésen Juliska épp löki be a banyát a kemencébe, ezzel még alapvetően semmi probléma. A második terem esetében már elvileg kijutottunk, hiszen a falfestésen lévő táj, a mézeskalácsház messzi látványa erre enged következtetni, viszont ebben az esetben akkor mit keresnek ott még mindig feladványok, miért kell szöknünk, és miért ül ott a boszi az egyik sarokban, ha már rég a kemencében sül? Ráadásul első körben teljesen olyan érzésünk volt, mintha a második festmény nem is a szökés utáni, hanem épp a szökés előtti részt ábrázolná, mikor Jancsi és Juliska nyálcsorgatva nézik a banya házát kéz a kézben.
Egy olyan történetet inkább el tudtunk volna képzelni, hogy az első teremben éhesek vagyunk, az erdőben kóborolunk, és be akarunk jutni a banyához a mézeskalácsházba, majd második helyiségben bent vagyunk, de rájövünk, hogy ez nekünk nem jó, mert mi leszünk a vacsora, és ki akarunk jutni onnan. Így passzolna a boszi is időrendben, és csak a festést kellene csöppet kiterjeszteni az egész környezetre, első esetben négyből három oldal erdő, egy oldal pedig a mézeskalácsház oldala, második szoba esetében pedig végig a mézeskalácsház oldalai mindenhol.

Összesítve tehát:

Ez, átlagolva és százalékos arányt nézve:

52,5 %

Hát, szabadulók, őszintén szólva ez a játék nem győzött meg minket. Ennek ellenére fejünkbe vettük, hogy végigjátsszuk a maradék három szobájukat is, és kíváncsiak leszünk, hogy vajon sikerül-e ennél az eredménynél jobbat is elérniük...

Ha bármi kérdés vagy hozzáfűznivaló akad, kommentben szívesen látjuk!

Köszönjük, hogy végigolvastad!