Játékidő: 60 perc
Kapacitás: 2-4 fő
Alap ár:
     • 9 990 Ft - 2-4 fős csapat esetén
Honlapcím: http://www.mystiqueroom.hu
Facebook oldal: https://www.facebook.com/mystiqueroom/

Az előző Virtuális Valóságra épített játékuk, a Cosmos után már vártuk, mi sül ki a mostaniból, tekintve, hogy kaptunk egy kis ízelítőt a tervekből akkori játékmesterünktől elbeszélés szintjén. Isteni szerencsénkre hirdettek április 1-jét megünnepelendő egy akciót, miszerint aki addig foglal, 2 fős játék áráért játszhat, függetlenül a létszámtól. Így már a pénztárcánk is felsóhajtott, és nyugodt szívvel foglaltunk magunknak egy tetszőleges időpontot Twunkkal , Sasy-val és Gerifielddel .

Odaérkezésünkkor kicsit mintha fejetlenség uralkodott volna, nem csak mi várakoztunk nagy bőszen, és a falak mögül aktív volt a háttérzaj, walkie talkie-k zümmögtek folyamatosan, összefoglalva egy átlag foglalásokkal tömött nap lehetett. Kivártuk szépen a sorunkat, majd odaálltunk játékmesterünk elé, és tágra nyílt fülekkel végighallgattuk, mit hogyan kell kezelni, és egyáltalán mi célból. Történetünk szerint (a teljesség tökéletes igénye nélkül):

Dolgunk akadt egy gyerekrablóval, aki sikeresen kómába esett, és rajtunk van a világ szeme, hogy a tudatunkat beletöltve az ipse agyába vajon megtaláljuk-e a kismillió furcsaság között, merre van a gyerek eldugva.

Ez természetesen a játék elején sokkal részletesebben körbe van írva, nagy technikai nehézségek leküzdése után mi is meghallgathattuk, és kezdetét is vehette a kalandunk egy igazi emberi tudatban.

Megközelítőleg negyed óránk maradt hátra a játékra szánt 60 percből, ebből következtethettek, sikeresen megtaláltuk szerencsétlen kölyköt, és most már mindenki boldog. Játék után még beszélgettünk egy jót játékmesterünkkel, újfent vetettünk néhány pillantást kalimpáló másolatainkra a monitorokon, majd megcéloztunk egy közeli, még nyitva lévő vendéglátóipari egységet, hogy gyomrunk megtöltése után szalagra vehessük értékelésünk.

Íme:

Játékmester

Jástékmesterünk egész ügyesen helytállt a szerepköre majdnem minden terén. Ebben az esetben hozzátartozott az alap játékmesteri teendőkhöz egy adag technikai tudás, ugyanis ha bármi történik a VR berendezéssel, meg kell tudnia oldani a helyzetet. Nos, nálunk történt is, rendkívül nehezen akarta megadni magát a rendszer, és alávetni magát akaratunknak, miszerint mi most játszani akarunk, de játékmesterünk egész ügyesen korrigált mindent, és lehetőségeihez mérten egész gyorsan életet lehelt a rendszerbe.
A játék előtt a szabályokat csöppet néhol szájbarágósan, de kellő részletességgel tálalta, ami abszolút pluszpont, és segíteni is jókor segített nekünk játék közben. Én egyedül a történetmesélés miatt vontam le pontot, ugyanis nekem sok volt az egyes szám harmadik személy emlegetése mondandója közben, ami tipikus őőő szónoki őőő hiba. De ezt leszámítva egy talpraesett úriemberrel áldott meg minket a szabadulósok istene egy borzongós óra erejére.

Flow

Alapvetően mindannyian nagyon jól éltük meg az egész játékot. Twunk érezte néha, hogy mintha kiszakadna az egészből, de hála az olyan részeknek, ahol nagyban egymásra kellett támaszkodnunk, vagyis majdnem egész végig, szinte folyamatosan megvolt a lendület. Köszönhetően a Virtuális Valóság élménynek elég sok dolog akadt, ami le tudott kötni, mivel teljesen új közegben mozgott az ember, ahol nem szólnak rá kívülről, ha elkezdi a másikat dobálni a tollakkal és a tűzőgépekkel avagy esetenként tűzlabdákkal. Mindig akadt valami, ami unatkozás ellen el tudta terelni a figyelmet, le tudott kötni. Gerifieldet idézve: "Amikor épp nem tudtam, hogy mit csinálunk, elkezdtem lövöldözni az energiagömböt, és marha jól elfoglaltam magam. Tehát ha másért nem, ez a VR azért is jó, hogy ha nem is tudod mit csinálsz, akkor is valamivel elszórakozol."

Story

Az alapgondolat nagyon jó volt. Hogy Sasy-t idézzem: "Nakéremszépen, EZ már történet! Jól fel volt vezetve, nem csak odahajítva az orrunk elé valami egytálétel, hanem szépen kaptunk egy többfogásos vacsorát, megfelelően tálalva."
Bár ki volt írva az elején egy alcím formájában, melybe ügyesen beleszőtték az Avatar szót, többen nem tudták, hogy kerültünk bele az alany fejébe (a tudatunkat átmenetileg betöltötték a kómás ipse fejébe). Ezt valóban jobban ki lehetett volna hangsúlyozni, avagy mi voltunk figyelmetlenek, de többen nem tudták ezt a tényt például a helyére tenni.
Magát a játék alatt megjelenített effekteket, eseményeket viszont teljes mértékben el lehet könyvelni annak, hogy senki sem járt még a másik tudatalattijában, akár így is kinézhet a dolog. Kellőképp elvont volt, pont annyira, amennyire az emberi agy gondolkodásmódja csak elvont lehet.
Nagyon szép volt a felvezetés a tényleges játékrész előtt, viszont nekem a befejezéssel akadt egy apró problémám. Számomra nem volt teljesen egyértelmű, hogy vége a játéknak, és sikerrel jártunk, én még vártam volna a következő színteret, a következő feladatot, és lelombozott a tudat, hogy máris vége, pedig alig ültem le öt perce.

Nehézség

A játék nehézségét főleg az irányítása adta. Úgy véljük, ezt próbálták meg azzal balanszolni, hogy a feladatok viszont banálisan egyszerűek voltak. Szabadulószobás szemmel alig-alig tudjuk nézni ezt a játékot, mivel az egész olyan hatást keltett, mint egy szimpla számítógépes kalandjáték, ahol megvan a történetszál, menj végig rajta, és ha végigértél, jó vagy. Kifejezetten gondolkodást igénylő feladat nincs benne, viszont rendkívül szórakoztató maga az egész játék. A kezelés megszokása miatt születtek a pontlevonások, mert némely esetben kifejezetten idegesítő tudott lenni, hogy nem tudtunk valamit a kezünkbe fogni, maximum nagy nehezen, vagy akció esetén nem mindig működött a "szupererőnk" azonnali hatállyal.

Feladatok kreativitása

Úgy éreztük, nagyjából megpróbáltak minden lehetőséget kiaknázni, amennyire csak lehet, hol jobban, hol kicsit kevésbé sikerült. Az előzővel, a Cosmos-szal szemben itt már bátrabbak voltak a készítők sokkal, több helyszínt, több képességet, több lehetőséget csempésztek bele, bár Twunknál még így is sikerült elérni, hogy kicsit sablonosnak élje meg egy idő után. Néhány gondolkodtatósabb feladatot el tudtunk volna még viselni, de ettől eltekintve el kell ismerni, most kitettek magukért a fejlesztők. 

Látványvilág

Ezt kicsit mondhatjuk csalásnak is, hiszen semmit se önerőből kellett felépíteni, elég volt hozzá egy jó programozó, és máris materializálódott a szemed előtt, amennyiben rajtad volt a szemüveg, bármi, amit csak el tudsz képzelni. Hihetetlenül gyönyörű a látványvilága. Nem mondanánk, hogy túl realisztikus, de épp annyira élethű, hogy elhidd, ott vagy, de tudd, ez csak egy játék. Hiába Mind Horror a neve, hála a jó égnek (részemről) nem volt benne túl sok horror, és bár pókfóbiás vagyok, talán én tűrtem a legjobban Aragog támadását is. Rettentően élveztük minden percét, és ehhez talán a látvány adta hozzá az oroszlánrészét, hiszen nem minden nap akad lehetősége az embernek egy csillében vasutazni miközben mindenféle cuki dolog támadja orcába. Erről talán fölösleges is többet áradozni, tény, még nincsenek a számítógépes játékok szintjén, de ahol vannak, ott is sikerült összehozni egy fantasztikus játékot!

Összesítve tehát:

Ez, átlagolva és százalékos arányt nézve:

87,5 %

Hát szabadulók, ezt sem nevezném egy az egyben szabadulószobának, ez inkább egy elmédben valós környezetbe helyezett kalandjáték, ami nem igényel kifejezetten túl sok agymunkát vagy lakatnyitogatást, és bár meghalni se tudsz benne, így nincs meg az izgalom, hogy jaj, csak ne sebezzen akkorát, de ettől még nagyon jó szórakozás marad.

Ami a szemüvegeseket illeti, vagy gépfüggő, vagy nem, Gerifieldnek és nekem is körülbelül 1-es szemüvegünk van, én hellyel-közzel élesen láttam, neki mindig homályos volt, ez lutri. Reméljük azért valahogy ez orvosolva lesz, vagy ördög tudja, de ha jól tudom, még szemüveggel is felvehető a fent említett gépezet.

Ha bármi kérdés vagy hozzáfűznivaló akad, kommentben szívesen látjuk!

Köszönjük, hogy végigolvastad, reméljük, meghoztuk a kedved hozzá!