Játékidő: 60 perc
Kapacitás: 3-10 fő
Alap ár:
     • 11 000 Ft - 3-10 fős csapat esetén
Honlapcím: http://escapezone.hu/
Facebook oldal: https://www.facebook.com/escapezonegame

Mikor Csibe egyszer közölte, hogy egy filmadaptációs szobába készülnek a csapattal legközelebb, enyhén megsértődtem, mert nagyon szeretem azt a filmet, és nem lettem hívva. Kárpótlásként én lettem az első, akit a következő filmes témájú szobába invitált, mivel a Vissza a jövőbe egy régi családi kedvencünk.

Miután mindenkit biztosítottunk a találkozó időpontja felől, Csibével mi voltunk azok, akik végül késtünk kicsit, de a hely könnyen megközelíthető, így legalább egy gyors sétával behoztuk azt, és oda is értünk időben. Operátorunk lelkesen fogadott minket, segédkezett a táskáink elhelyezésében egy böszme nagy fadobozban, és a zuhogó eső miatti esernyők tárolásában. Már ezen a ponton szimpatikus volt az illető! Hogy ne menjen az idő, rögtön neki is látott a story-nak, és akár interaktívnak is nevezhetjük, hogy a villám becsapódásának elektromos teljesítményére Twunk adott helyette választ, mert neki hirtelen nem jutott eszébe. Történetünk szerint a múltban ragadtunk, és megoldást kell találnunk rá, hogy a Doki laborjában található eszközök segítségével újra beindíthassuk csodakocsinkat, a DeLoreant!

Meg is oldottuk a feladatot, és kereken 54 perc alatt vissza is tértünk 1985-ből a jelenbe!

Játékmester

Habár kicsit újonc hatását keltette, mégis magabiztosan és segítőkészen állt hozzánk, így bizton mondhatom rá, hogy megállja a helyét a profik között! A filmbeli tudásának pontatlansága seperc alatt helyrehozható egy Vissza a jövőbe maratonnal, így amiatt nem is aggódnék, viszont ha már előre tud róla, hogy a szobában található berendezési tárgyak nem mindegyike működik hibátlanul, akkor azért szólhatna a csapatoknak. A segítségadás rendben volt, bár akadt olyan pillanat, mikor már igyekeztem látványosan szenvedni, csak hogy kapjunk már valami értesítőt, hogy miért nem megy úgy valami, ahogyan kellene... Mazsi szerint "egy átlagosan jó játékmestert kaptunk, de azért adhatott volna még szörpöt, vagy valamit..." Csibének pedig "nagyon tetszett, ahogy lereagálta Mazsinak ezt a 'Majom hívja Vezért, brékó, brékó...'-ját... és nem elmondta, hogy 'ezt meg ezt kell bent tenned, menjél, játsszál', hanem megpróbált kapcsolatot teremteni a csapattal!" Bakti pedig örült neki, hogy "kíváncsi volt a véleményünkre, és volt egy bizonyos oda-vissza kommunikáció".
Mindent egybevéve szerintem egy jó embert kaptunk egy jó szobához!

Flow

Ha a flow élményemet egy szóban kellene kifejezni, akkor az ez lenne: hullámvölgy. Ez a szoba tipikus példája volt annak, amikor azt mondják, egyszer fent, egyszer lent! Volt, amikor valamit nagyon élveztem, de volt olyan, mikor csak körbe-körbe mászkáltam, mert szabályosan nem tudtam, mit nem néztem még meg elég alaposan. Ahogy Csibe pontszámán is látszik, ebben a feladatban Ő érezte magát az ötödik keréknek... szó szerint... Twunk-ot kizökkentette, hogy "volt, amivel nem tudtunk mit kezdeni, és volt, ami nem illett oda". Bakti szerint "nagyon megtörte a flow-t, hogy össze-vissza kellett rohangálni a szobák közt, és azon kellett gondolkodni, hogy úristen, most itt van a megoldás, vagy a másik szobában van a megoldás?" Az én pontszámomon fél pontot dobott, hogy a játék háromnegyedénél egy olyan dolgot kellett használnom, amit már a szobába érkezésnél rögtön kiszúrtam, így hihetetlen büszkeséget éreztem, mikor én voltam, aki rájött, mi is kell oda, ahonnan hiányzott még valami! 

Story

Na erre, azt hiszem, nem volt nehéz rájönnünk. Csak meg kellett néznünk a szoba nevét, és máris tudtuk, mivel lesz dolgunk! Twunk szerint "ez az a része volt az élménynek, mikor a TV előtt ülsz, és nézed a Vissza a jövőbe filmet". A játék és a szoba kialakítása végig visszatükrözte a témát adó film hangulatát, azonban egy kivetnivalóm mégis akadt, mégpedig a zene. Biztos mindenki ismeri azt az érzést, amikor már egy órája ugyanazt a két perces számot hallja, és egy idő múlva már kaparja a falat... Legelső javaslatom volt a játékmesterünknek a kiszabadulás után, hogy ha lehet, időnként változtassanak egy picit a zenén, vagy legalább az eredeti film főcímdalát ismételgessék, néha egy-egy "ideje lenne már kiszabadulnotok" hangulatú ijesztő taktus beékelésével. A nagy zajban azonban, amit a feladatok ötletelésével gerjesztettünk, szerencsére nem volt olyan meghatározó a zene, így ez a pontszámomon sem látszik meg. 

Nehézség

Ez egy elég nehéz kérdés volt mindannyiunknak. Amint látszik, mindenki másképp élte meg a helyzetet. Mazsi és a fiúk kifejezetten személyre szabottnak érezték a dolgot, én viszont néha már csillagokat láttam a sok műszaki berendezéstől, melyekről gőzöm se volt, hogyan kellene használnom. Persze könnyen rá lehetett jönni, mi mire való, de ha nincsenek ott az ellenkező nem tagjai, elvesztem volna a sok kütyü között. Igen, úgy tűnik, elég néhány kábel, hogy valaki összezavarjon, de tény, hogy segítség nélkül én még mindig ott lennék a szobában, értetlen arccal és jó pár kilóval kevesebbel... A szoba nehézségéhez még hozzátartozik, hogy néhol érthetetlennek tartottuk a szimbolikus jelölést, azaz, hogy a kék háromszög most a sárga téglalapból következik, vagy a piros rombuszból? Az oké, hogy egy jelölés egy feladatcsoporthoz tartozik, de a linearitást követve jómagam nem tudtam eldönteni, melyik csoport jön melyik után...

Feladatok kreativitása

Kreativitásból nem volt hiány! Elképesztő, mit ki nem hoztak a játéktér egyetlen falából, és persze nem csak abból, félreértés ne essék... Jó volt, hogy találkoztunk új típusú feladatokkal, néhányban remekeltem is, és tetszett, hogy akadt olyan, amit egyedül nem lehetett volna megcsinálni, mindenképpen be kellett vonni hozzá a többi embert, így már mondhatjuk csapatépítőnek. Volt pár lakat, de el tudtak tekinteni a megszokottól, és inkább próbálkoztak máshogy is egyről a kettőre jutni. Tőlem mindenképpen jár az 5 pont a szobának! 

Látványvilág

Témához remekül illett, szóval mindenképpen hiteles szoba, azonban Twunk kifejezetten nem odaillőnek találta a kilógó csöveket és a málló vakolatot. Csibe egyszer majdnem hasra is esett az egyik részen tapasztalható kiálló fadarab magasságkülönbsége miatt. Mazsi szerint szuper jól lett megcsinálva, "viszont szenvedett ugyanattól a betegségtől, mint sok más szabadulószoba, hogy dohos volt, és hát egy pince volt, és ez nagyon látszott!" A 80-as évek mintájára bekerült berendezés korhűnek számított, de én személy szerint sajnálom, hogy az alapterület kicsisége miatt nem lehetett jobban kiaknázni az ebben a korstílusban rejlő lehetőségeket. Egy kivitelezési javaslatom azért lenne: ha már gyerekek is részt vesznek a játékok során, ajánlanám, hogy a fából készült burkolóelemeket csiszolják le, mert habár nekem szerencsém volt, és nem gyűjtöttem be egyet sem, azért összefutottam néhány nagyobb szálkával a kutatások során.

Összesítve tehát:

Ez, átlagolva és százalékos arányt nézve:

84,7 %

Összesítve, ahogy a végső százalékon is látszik, ez egy remek szoba, viszont kapacitásként az a 3-10 fő mindenképp röhejes. Mi öten alig hagytuk egymást dolgozni! Mindenki csinálni szerette volna az aktuális feladatot, így egymás kezéből kapkodtuk ki a dolgokat, és mindig volt, akinek nem sikerült teljesen részt venni a feladatban. 5 fő is sok erre a helyre, így 4 ember bátran próbálkozhat, legalább senki nem fogja hasznavehetetlennek érezni magát. 

Ajánlom ezt a szobát bárkinek, aki kicsit is szeretné magát beleélni Marty helyzetébe! Nekünk nagyon tetszett!

Ha bármi kérdés vagy hozzáfűznivaló akad, kommentben szívesen látjuk!

Köszönjük, hogy végigolvastad, reméljük, meghoztuk a kedved hozzá!