Játékidő: 60 perc
Kapacitás: 2-6 fő
Alap ár:
      • 7 500 Ft - 2 fős csapat esetén
      • 12 500 Ft - 3-6 fős csapat esetén
Kedvezménylehetőségek:
      • 10% diákkedvezmény
Honlapcím: http://idocsapda.hu
Facebook oldal: https://www.facebook.com/

Előre is elnézést a hosszú kritikáért, jelen esetben akadt bőven írnivaló, hát nem fogtam vissza magam.

Egy másik szabadulószobában a szabadulás utáni beszélgetés folyamán felmerült, hogy lesz egy Harry Potteres tematikát feldolgozó szoba. Ez nem egy csapattagunk kíváncsiságát azonnal felkeltette, de sajnos a tulajok nem tudták megmondani, hol lesz, mivel ők is csak egy csapattól hallották, így elkezdődött az aktív nézelődés. Végül én találtam meg a játékot még a megjelenése előtt egy kuponoldalon, ahol azonnali hatállyal vettem is egyet, mondván ha másra nem is, erre tuti lesz emberem. Gyanúm be is igazolódott, hiszen rajtam kívül a csoportban akad még legalább 2 igazán nagy Harry Potter rajongó, név szerint Sasy és Viki, akik amint megosztottam a hírt, azonnal jelezték részvételi szándékukat ártól függetlenül. Hozzánk csatlakozott még Gerifield (mily meglepő!), ezzel készen állt a csapat a nagy megmérettetésre.

Aznap délután a munka utánra tervezett időhúzó bevásárló körutam folyamán belebotlottam egy adag Bogoly Berti Féle Mindenízű Drazséba (mugli nevén Jelly Beans), persze azonnal kiválasztottam egy kis csomagot, és vettem, hiszen tökéletes hangulatalapozó. Később nem csalódtam, hatalmas nagy fújolások és röhögések közepette készültünk a játékra. Megérkezésünk után a jelen lévő játékmestert is megkínáltuk egy adaggal, majd a harmadik után mosolyogva visszautasította a további darabokat "Nem vagyok már ilyen merész" szöveggel. Hát, néha mi is megbántuk merészségünket, Vikivel mind a ketten kifogtunk egy szerinte medvecukor, szerintem abszint ízűt, ami nem igazán nyerte el a tetszésünket. Játéknak nagyon jó volt.

Operátorunk, miután mindenki megérkezett, átvette a szót a nevetgélések és drazsézgatások közepette, és röviden bevezetett minket a szokásos szabályok rejtelmeibe. Mindezek után kaptunk (legnagyobb örömömre) egy varázspálcát (így utólag belegondolva, kaphattunk volna annyit, ahányan voltunk, ebay-en maximum 2000 Ft-ba kerül egy darab ingyen szállítással ráadásul), majd elvezetett minket a pincerendszer mélyére, ahonnan elkezdődhetett küldetésünk. Útközben még annyit hozzáfűzött, hogy hol leszünk, majd nyílt az ajtó, és beléptünk.

Történetünk szerint (a teljesség igénye nélkül, spoiler mentesen): Harry Potternek kell segítenünk megtalálni "valahol", "valamit", és eljuttatni neki bagolypostával.

(Sajnos a történetet csak úgy tudtuk teljes egészében értékelni, ha belementünk a részletekbe. Túl sok dolgot nem ront el a játékélményből annak, aki ismeri, de aki mégis tiszta fejjel szeretne menni, ugorja át ezt a részt. Ha el szeretnéd olvasni, kattints a SPOILER feliratra itt, és ahol még ilyet látsz)

SPOILER

Eme szösszenetet, mit a játék alatt tudtunk meg, sikeresen el is hagytuk már a negyedénél, a fejünkből természetesen ki is ment az idő folyamán, így a vége felé már csak halovány foltokban emlékeztünk arra, mit is kellene csinálnunk. No sebaj, a küldetés teljesítve, a szobából kijutottunk, és még 22 és fél percnyi ráadás időnk is maradt, amit aztán alaposan elütöttünk a játékmesterrel egy beszélgetés formájában.

Lássuk az értékelést!

Játékmester

Játékmesterünk alapvetően nagyon kedves volt, és rendkívül közvetlen. Vette a vicceinket, elfogadta a felajánlott veszélyes csemegét, tapasztaltabbakhoz képest kezelt bennünket, nem próbált meg mindent Ádámtól és Évától elmagyarázni, összefoglalva jó volt. Ami problémánk akadt az úriemberrel, hogy a tájékoztatás néhol kicsit hiányosnak bizonyult. Sasy nehezményezte, hogy a segítségkérés menetét nem hozta fel, valamint akkor említette, hova tartunk a történet szerint, mikor megkíséreltük átverekedni magunkat a pince rendszerén, aminek az lett a következménye, hogy a csapat fele nem hallott ebből semmit, így nem is tudták, hol kezdünk.

Flow

Alapvetően a játék sok mindenen képes lett volna elcsúszni, mégis csak néhány dolgon tette ezt meg a flow élmény szempontjából. A megközelítőleg lineáris játékmenet ezek egyikének számított. Volt néhány alkalom, amikor nem tudtunk mit kezdeni az éppen a kezünkbe került tárggyal, és ennek az lett az eredménye, hogy csak álltunk, és gondolkodtunk négyen egy adott feladaton, ami ráadásul nem is volt teljes mértékben egyértelmű, és néhány embert nem is kötött le, így csak unatkoztak. A másik dolog, ami megnehezítette a folyamatot, hogy az egész hely tele lett zsúfolva mindennel, amit csak találtak (otthon, pincében, lomtalanításon...). Egy idő után, amikor alig találtunk valamit, el is vesztettük kicsit a lelkesedésünk, hogy mindent hatszor átmozgassunk, és körbejárjunk... esetenként újra.
Akkor nézzük a pozitívumokat (is): A játék végig az akció-reakcióra épített, ami nagyon jól vette ki magát, igaz, kicsit finomítottunk volna csöppet az események intenzitásán, de így legalább tuti meghallottuk, hogyha történt valami. Ebben az esetben pedig mindenki belelkesült, hogy igen, végre találtunk valamit, lehet új dologgal foglalkozni, és egyből rárepültünk, mint sirályok a kiszórt kenyérmorzsákra. Viszont üröm az örömben, ezek a hirtelen reakciók olyan gyorsak voltak, hogy nemhogy az, aki nem arra nézett, még az se tudta néha, mi miért történt, aki beindította az események láncolatát. Emiatt érezte Sasy az első-második ilyen alkalommal, hogy elrontott valamit, és onnantól már szó szerint félt bármihez is jobban hozzányúlni.

Story

Mint már korábban is írtuk, a játék idejének negyede alatt a csapat legalább fele teljesen tisztában volt azzal, hol vagyunk, mit csinálunk, mi a célunk, majd ez megváltozott. Az alap, hogy hol vagyunk, azt tudtuk, azt elég nehéz lett volna elfelejteni, de hogy milyen céllal és szándékkal borogatjuk a dolgokat odabent, azt a végén már nem tudtuk, így esetenként csak néztünk ki a fejünkből. Persze ebben mi is hibásak vagyunk, mert milyen dolog az, hogy nem viszel magaddal mindent, amit megtaláltál, vagy legalább jegyzed meg, irgum-burgum, de ettől függetlenül azért nem érezzük csak és kizárólagosan önnön magunkat felelősnek.
Most, hogy ezen túljutottunk, nézzük magát a történetet. Háááát... hogy is mondjam... Nem győztem hallgatni Vikitől és Sasy-tól felváltva a plot hole kifejezést, ami annyit tesz, miszerint: egyfajta rés vagy következetlenség a cselekménymenetben, ami ellentmond a logikának, avagy írói mulasztás. Nem mondom, hogy alaptalannak bizonyult eme vádjuk. Volt néhány dolog, amit a történettel kapcsolatban első pillanatban megjegyeztünk a játékmesternek, hogy ez egy "kisebb" logikai hiba, amit a honlapjukon gyönyörűen hoppOnálásként emlegetnek (ami kis híján kiégette a szemem, tekintve, hogy az hoppAnálás), és mellesleg a játékban a megvalósítása sem indokolja a fogalomhasználatot.

SPOILER

Sasy véleménye szerint, amire a többiek bőszen bólogattak, a készítők beleestek abba a hibába, hogy olyan egyedülálló, fantasztikus történetet akartak csinálni a szobához, ami miatt már megéri megcsinálni magát a játékot. Véleményünk szerint egy sokkal kisebb volumenű történettel sokkal hatásosabb lett volna. Az első felmerülő kérdés az volt, hogy Harry Potter miért is kérne pont tőlünk segítséget? Hiszen minden könyv arról szól, hogy hogyan oldja meg ő maga és kis csapata a felmerülő hatalmas problémákat, miért pont most lenne szüksége segítségre, ráadásul egy eléggé furcsa és érthetetlen problémával kapcsolatban, ráadásul egy olyan megtalálandó tárggyal fűszerezve, melynek tartózkodási helye nemhogy érthetetlen, de fura és összezavaró is.

SPOILER

Ráadásul tőlünk? És ezzel felsoroltam az összes többi problémát is, és lássuk csak... leírtuk a teljes történetet is...

SPOILER

Nehézség

A játék fő nehézségét az adta, hogy tele lett zsúfolva a hely mindenféle fölösleges tárggyal, melyek egy része érthetetlen és történetidegen is, ami elvonta a figyelmet, emellett a játékmenet lineáris, így egyszerre csak egy feladattal tudtál foglalkozni, és ha abban megakadtál, jaj neked! Ettől eltekintve Sasy szerint a hely mérete és a feladatok száma közel optimális, viszont 4 embernél többet nem igazán bír el. Gerifield még hozzátette, hogy szerinte a feladatok aránytalanok voltak, volt olyan, amire egy másodperc alatt rájött az ember, volt, amit meg alig bírt kitalálni. Viki a gondolkodtatóbb feladatokat hiányolta legjobban, őt zavarta, hogy a játék nagy része a keresésre lett kiélezve.

Feladatok kreativitása

Gerifield rögtön az elején megjegyezte, amivel erőteljes prüszköléssel vegyes köhögést sikerült kiváltania mindenkiből, hogy ő tudja értékelni a mélységeit... Ugyanis a feladatok csak nagyon mélyen zseniálisak.
Ami mindannyiunknak tetszett, hogy végre kezdünk elmozdulni a filmes trükkök és technikák megvalósításának irányába, így végre szerepelnek olyan elemek, hogy hozzányúlsz valamihez, és történik valami. Ez a szoba is próbált erre építeni, több-kevesebb sikerrel. A több részét képezi, hogy a játék tényleg interaktív volt, reagált a cselekedeteinkre, és ez mindenkinek tetszett. Akkor lássuk a kevesebb részét! Viki véleménye szerint: "Bökdöstem valamit, oszt történt valami". Sasy rákontrázott, miszerint annyi összefüggést lehetett néha látni az események között, mint például: "megböktél egy dominót, a másik végén meghalt egy egér, amúgy meg felment a GDP". Az volt a probléma a megvalósítással, hogy sokszor olyan hirtelen történtek dolgok, hogy az esemény kiváltója se tudta, mi miért történik, valamint ha rájöttél, sem függött össze teljes mértékben. Teljesen véletlenszerű dolgok szültek véletlenszerű eseményeket. Viszont ha azt nézzük, erre még azt is tudjuk mondani, hogy történethű, hiszen Roxfortban is akkor nyílik a konyha ajtaja, ha megcsiklandozol egy körtét egy festményen.
Ami a többi feladatot illeti, láttunk bennük fantáziát, akadt néhány tényleg ügyes ötlet, viszont a kivitelezés sajnos nem volt mindenhol kifogástalan.

Látványvilág

Az első dolog, ami felmerült kis csapatunkban, hogy néha nem ártana egy portörlés. Voltak helyek, ahol több milliméter vastagon állt a por. Persze, felhozhatjuk mentségükre, hogy ez mégiscsak egy pince, amit igencsak nehéz tisztán tartani, ezt mi is tudjuk, viszont azért megpróbálni azért meg lehetne.
Sasy értékelését egy frappáns hasonlattal kezdte, ha már egy gyorséttermi egységben vettük fel a kritikát: "Azért, mert valamire odaírjuk, hogy sajttorta, az attól még rántott hús lesz". Ez főleg arra vonatkozott nála, hogy gyönyörűen Harry Potteres szobaként van mindenhol hirdetve, de az egész játék alatt konkrétan a Harry Potter világot idéző dologgal összesen 4 alkalommal találkoztunk. Ez egy 1 órás játék, és több helyszín megformálása esetén édeskevés. Ha nem mondják nekünk, hogy ez a szoba Harry Potter tematikájú, valószínűleg a kijutásunk előtti utolsó feladat megoldásáig nem is jövünk rá (és akkor is később fennhangon kérdezgettük volna egymástól értetlenkedve, hogy ez meg mi a szöszt keresett ott?????). Talán egy korábbi alkalommal is ráébrednénk, de erre nem vennénk mérget. Hiányoztak azok az apró nüanszok, amik a világra jellemzőek. Annyira színes képet kap az ember a könyvek olvasása alatt a különböző helyszínekről, ha már ehhez nyúlunk, miért nem csináljuk meg olyanra, hogy a látogató, aki belép, egyből úgy érezze, belecsöppent a regény vagy film (!!!) világába? Pláne azok után, hogy játékmesterünk a bevezetőt majdnem azonnal azzal kezdte, hogy olvastuk-e a könyveket, láttuk-e a filmeket. Ezek után kifejezetten zavaró volt, hogy látszólag szinte egyáltalán nem nyúlt az alapanyaghoz.
Némelyik díszlet láttán teljesen olyan érzésünk támadt, mintha közbekérdeztek volna az ismerősök között, hogy "Te figyelj, akarunk egy új szobát, nincs valamid, ami már nem kell, és be tudjuk pakolni, hogy ne legyen olyan üres?" Ennek következményeképp telezsúfolták rengeteg tematikába egyáltalán nem illő dologgal, amikre ránézve csak kérdőn emelgettük szemöldökünket egymásra sandítva.
Volt bent egy olyan szerkezet is, melynek a mozgásérzékelőjét, amikor arra matattunk, folyamatosan hallottuk, mert ott kattogott valahányszor a közelébe kerültünk, és vártuk, hogy majd jól történik valami, és semmi. Később tudtuk meg, hogy a szerkezet jelenleg nem működik. Mi voltunk a nyolcadik csapat... (vagy ha épp nem is a nyolcadik, de az első tízben tuti benne voltunk.) Ha még nem működik, miért nyitottak meg? Ha már nem működik, akkor miért is nem csinálták strapabíróbbra?

Összesítve tehát:

Ez, átlagolva és százalékos arányt nézve:

66,7 %

Ugyan a szoba kifejezetten nem tett bennünket boldoggá, mi nagyon jól elszórakoztunk, de ez sajnos nem az Időcsapda érdeme. A pontokból is látszik, hogy a három nagy Harry Potter rajongó elvárási küszöbét nem igazán sikerült megütni. A próbálkozást értékeltük, de ahhoz, hogy egy igazán jó Harry Potter tematikájú szobát rakjanak össze, ennél egy "csöppet" több kell.

Mindazonáltal megvan azon véleményünk, miszerint ha egy igazi nagy Harry Potter rajongó megy el hozzájuk, az biztos nyálcsorgatva fog állni, mert fantasy-világ-zombi válik belőle, és örül, mint hal a vízben, hogy segíthet Harry Potternek (valószínűleg ez volt a készítők célja), de minket, szabadulás rajongókat ezzel nagyon nem sikerült meggyőzni, pláne úgy, hogy Harry Potter rajongásunk miatt a szobát is egy csöppet kritikusabb szemmel néztük. Ha már valaki egy ennyire népszerű és kidolgozott világhoz nyúl, vegye a fáradtságot, hogy alaposan kidolgozza magát a játékot, forráshű sztorit kreál hozzá, és nem keveri a fogalmakat és megvalósításukat ennyire durván és csúnyán, nem tesz olyan helyekre olyan lényeket, melyeknek semmi keresnivalójuk ott, és ha már ellátunk egy helyet egy névvel, hogy hol vagyunk, úgy rendezi be, hogy arról egy rajongó rájöjjön, hol is van.

Utólag még egyszer elnézést a hosszú kritikáért, most akadt mondanivalónk rendesen.

Ha bármi kérdés vagy hozzáfűznivaló akad, kommentben szívesen látjuk!

Köszönjük, hogy végigolvastad!