Játékidő: 60 perc
Kapacitás: 2-5 fő
Alap ár:
     • 12 000 Ft
Kedvezménylehetőségek:
     • 10 000 Ft - Ha az egyik szobájukat próbáltad, kaphatsz kedvezménykártyát.
Honlapcím: http://trap.hu/
Facebook oldal: https://www.facebook.com/trap.hu

Tavaly december óta a TRAP-hez gyengéd szálak fűznek. A Kalandok a piramisban és a Hős Lovagkor 
szobáikkal, de főleg az utóbbival engem teljesen lenyűgöztek, így egyértelmű, hogy alig vártam, hogy kipróbálhassam a még hátralévő két szobájukat. Elsőként a Sírkamrára került sor. Könnyű volt összeszedni a csapatot, és a kezdeti összeállításhoz képest egy tagcserével készen is volt a játékra szomjas brigád: Rizi , Sasy , Tojcsi , Viki  és persze jómagam .

Megérkezésünkkor egy kedves, bár visszahúzódónak tűnő operátor üdvözölt minket, és egy bevezető után be is engedett a szobába...

...majd 37 perccel később már kint toporogtunk az előtérben, hogy készen is vagyunk.

Bár mi sajnos nem hallottuk operátorunktól a szobába léptünk előtt a játék előtörténetét, most megosztom veletek a honlapjukon közzétett igen részletes szösszenetet:

Brent Chadwicknek nehéz gyerekkora volt. Lucille nevű anyja árnyékában nőtt fel, aki mellesleg az Igazak Egyháza nevű nyolcvanas években alakult fundamentalista keresztény szekta alapítója volt. A szekta fő tanítása szerint „ellen kell állni a rossz kísértésének, de ha ez mégsem sikerült, akkor is el lehet érni a megváltást, amennyiben az elkövetett bűnnel azonos mértékű büntetésben részesülünk”. Szóval nem csoda hogy kissé megőrült, és miután az anyja meghalt egy elhagyatott pincébe költözött be, ahova most ti is bebocsáttatást nyertek. A kialakult üldözési mániája miatt a hely tele van csapdákkal. A kijutás egyedüli módja, hogy megtaláljátok a Lucille hamvait tartalmazó urnát, amely megmutatja nektek a kiutat. Ha nem sikerül, és egy óra elteltével még mindig a pincében vagytok, akkor könnyen összefuthattok Brenttel, amitől csak óvni tudunk. Sok szerencsét. 

Hát akkor értékeljünk!

Játékmester

Operátorunk, bár nagyon kedves volt, kiállását tekintve annyira nem volt meggyőző. A szobához ugyan szép kerek történet tartozik, és rá is kérdezett, hogy olvastuk-e a honlapon, de miután azt a választ kapta, hogy csak én, a többiek nem, mintha elsiklott volna a kérdés fölött, így a szoba története a többieknek tökéletesen kimaradt.
Ami a kommunikációt illeti, nagyon jól el tudtunk páran beszélgetni vele egy rövid ideig, ezen felül pedig még betekintést is engedett a másik szobába, így ezek abszolút plusz pontok, de sajnos annyira mély nyomot nem hagyott bennünk. 

Flow

A hangulatot a hely nagyon szépen átadta, de a feladatok eloszlásával már nem voltunk annyira kibékülve. Sokszor érezte azt a csapat, hogy vetésforgóban járunk körbe, hol az egyik páros, hol a másik páros, hol egy harmadik páros oldja a feladatokat, a többi pedig asszisztál, vagy csak egyszerűen nézi. Előfordult megakadás is persze, mert melyik szabadulásnál nem fordult elő, de véleményem szerint az elején lévő abszolút linearitás volt a legzavaróbb. Én speciel csak ültem, és néztem, hogy az épp soron lévő leggyorsabb ember csinálja, amit a szoba megkövetel. Sasy szavaival élve: "Nincs ráhatásod arra, hogy gyorsabban haladtok-e vagy sem, és így 'Höhö, kimegyek egy cigire, szóljatok, ha kellek'."

Story

A szoba köré szőtt történetet még a helyre való érkezésünk előtt kellett volna elolvasnunk a honlapjukról, ott helyben nem ismertette velünk a játékmester, így csak a szobából való sikeres szökésünk után egy kocsma teraszán néztünk utána mobilnetről egy sör kíséretében. Sasy felolvasás utáni azonnali reakciója: "Hát ezt nem csodálkozom, hogy kihagytam... nem lettem kevesebb tőle, hogy kihagytam szerintem... nem nőtt ki jobban a hajam." Ami a rá adott pontjait illeti: a felolvasott sztorinak 1 pontot szánt, a többit arra, hogy maga a szoba első termei nagyon jól átadták a történetet, viszont az utolsó már nagyon nem illett bele neki. Viki szerint viszont a sztori jól illik a helyhez, és neki az utolsó szoba kinézete is tetszett nagyon, valamint szerinte illett az egészbe.

Nehézség

Operátorunk állítása szerint szinte minden csapatnak legalább négy segítséget kell adnia, és ezzel is 70%-os a kijutási arány. Van egy-két pont, ahol ténylegesen el lehet akadni, és igényel a dolog némi fejtörést, de úgy általánosságban egészen szépen állították fel a szoba nehézségi szintjét. Itt is számít viszont a kezdeti linearitás, mely, mint ahogy fentebb is írtam, eléggé zavaró tudott lenni.

Feladatok kreativitása

Alapvetően teljesen rendben volt a szoba ebből a szempontból, tény, hogy nekem kicsit több matek szerepelt össze-vissza, mint amennyit a fejszámolásom elbírt volna, így egy papírt és egy ceruzát igazi megváltásnak éreztem volna, de ezek hiányában is hála a jó égnek volt, aki jeleskedett ezeknél a részeknél. Maguk a feladatok érdekesek voltak, pláne a vége felé, és az utolsó szobában lévő. Volt néhány kifejezetten kreatív és egyedi megoldás is, így abszolút indokoltak a magas pontszámok.

Látványvilág

Az első szobában, véleményünk szerint, jobban ki lehetne használni az elzárt hátsó részt, volt ott ráadásul egy-két általunk oda nem illőnek ítélt berendezési tárgy is, de összességében ez a pont is egészen szépen rendben volt. Nekem, személy szerint, az utolsó szoba díszlete, kinézete, technikai megoldása, mindene nagyon tetszett, ez emelt is csöppet a pontszámokon.
Sasy-nak volt gondja kissé az egyik szobában található leláncolt nénivel, de ez betudható annak is, hogy épp a szabadulás előtti napokban nézett Walking Dead-et. 
Viki véleménye szerint nem volt meg az összhang, a szoba nem tudta eldönteni, hogy most - Viki szavaival élve - creepy (hátborzongató) akar-e lenni, vagy inkább feladványos.
Tojcsi pedig az első szobákat tartotta kissé üresnek, a többi része viszont határozottan tetszett neki.

Összesítve tehát:

Ez, átlagolva és százalékos arányt nézve:

71 %

Összességében nézve ez egy kellemesen hátborzongató szoba, és ha a csapat sikeresen túltette magát a kezdeti linearitáson, onnantól kezdve tartogat még meglepetéseket, no meg vakvágányokat. Szó szerint.

Megközelítését tekintve határozottan korrekt, a belvárosban a villamostól pár percre található, nincs olyannyira eldugva, hogy ne lehessen könnyen odatalálni. Ami pedig a csapatlétszámot és a tapasztaltságot illeti: 4-5 fős csapatoknak jó móka tud lenni, körülbelül 4 főre elegendő feladványt rejt magában, és kezdőbbek is bátran próbálkozhatnak vele, a kezdeti linearitás nekik talán jobban szolgálja a ráhangolódást, mint a haladóbbaknak.

Számomra ez az ókori és a középkori szobájukhoz képest sajnos nem volt akkora durranás, sőt, kicsit szomorú szívvel távoztam, de a remény még él, a legújabb szobájukat még nem próbáltuk, remélem egy kellemes kis világvége hangulat újra visszahozza a feléjük érzett rajongásom.

Ha bármi kérdés vagy hozzáfűznivaló akad, kommentben szívesen látjuk!

Köszönjük, hogy végigolvastad, reméljük, meghoztuk a kedved hozzá!