Játékidő: 60 perc
Kapacitás: 2-5 fő
Alap ár:
     • 6 000 Ft - 2-5 fős csapat esetén
Facebook oldal: https://www.facebook.com/szabadulosraktar

A teljes napos szabadulós kirándulásunk második állomása Tatabánya, ott is egészen pontosan a vasútállomás volt. Sasy már várt minket a helyszínen, hogy vele együtt, immár 4 fős csapattal kerüljünk a kihívások elé.

Erről a napról készítettünk is egy videót, íme:

A helyszínre kicsit korán és igencsak fáradtan érkeztünk, hála az első szoba (Szabadulós-Pince - Múmia) nehézségeinek, de így is pillanatok alatt megtaláltuk a sárgára festett falat. Igazából ezt eltéveszteni sem lehetett volna. Külön jót derültünk azon, hogy Győrből érkeztünk ide, Tatabányára, de a Győri út 1. szám alá. Ez csak nem lehet véletlen, innen éreztük, hogy ki fogunk jutni, amit végül igencsak szép, 32 perces idő alatt sikerült is kivitelezni. Na de ne rohanjunk ennyire előre, lássuk, milyen feladattal kellett megbirkóznunk, lássuk a történetünket:

Történetünk szerint egy rendőrségi raktár helyiségben vagyunk, ahová mindenféle nyomozati anyagok kerültek hosszú-hosszú időn keresztül, úgyhogy a polcok változatos dolgokkal teltek meg. Megteltek, úgyhogy a rendőrség már nem tudta tovább használni eredeti céljára, ezért aztán bezárták, és a kulcs felkerült egy kulcsos táblára, és nagyon sokáig nem történt idebent semmi. Mindent elkezdett befedni a feledés jótékony pora és homálya. Igen ám, de egy nap egy fiatal és igen tehetséges rendőr került a kötelékbe, ő Teddy. Az emberek úgy gondoltak rá, hogy egy édes, kedves, szeretni való maci, tipikusan a mama kedvence fiú. No hát Teddy észrevette, hogy ez a helyiség itt parlagon hever, és hát elemelte a kulcsot egy óvatlan pillanatban, és kialakította itt az ő kis "játszóterét". Amikor elkészült vele, akkor nagyon büszke volt rá, úgyhogy szerette volna megmutatni azoknak az embereknek, akiket valamiért a különös figyelmével tüntetett ki. Általában ezt az éj leple alatt tette, hogy "meginvitálta" ide őket, de azért nyugodtan eljöttek vele, hiszen ki ne bízott volna a kedves Teddy járőrben. Ezt az elhamarkodott döntésüket azonban nagyon gyorsan megbánták, mert többé már innen nem tudtak elmenni. Legalábbis a saját lábukon biztosan nem. A rendőrség elkezdte őket keresni, úgyhogy a fotóik belepték a várost, és Teddy is kitette őket néhányukat ide a falakra, hogy hadd nézegesse őket ittlétükben vagy távollétükben egyaránt. Így teltek, múltak a hetek, hónapok, míg végül lassan, de biztosan rájöttek, hogy az eltűnések okozóját a saját házuk táján kell keresni. Úgyhogy Teddyt egy szép, verőfényes délelőttön a saját íróasztala mellől felállították, és egy másik szabadulós játékba kísérték, úgyhogy vele itt már nem fogtok tudni találkozni, de emiatt valószínűleg nem vagytok túlzottan elkeseredettek. Azonban elárulta a rendőröknek, hogy neki nemcsak a kulcsa maradt bent a raktárban, hanem élő áldozatot is hagyott hátra. Ezért aztán a rendőrség egy különleges alakulatot küld a helyszínre, hogy ezt az utolsó, egyelőre még élő áldozatot kiszabadítsák, valamint maguk is kijussanak az átkozott játszótérről. Ez a különleges alakulat vagytok ti.

Sajnálatos módon mi voltunk az utolsó csapat, akik élvezhették a történetbeli sorozatgyilkos vendégszeretetét, mivel aznap a szoba bezárt. Jól éreztük magunkat ott, és nagyon sajnáljuk, hogy így történt. Reméljük esetleg egy másik helyszínen újra találkozhatunk majd az itteni játékmesterekkel, akik hihetetlenül jól beleélték magukat a szerepükbe, és látszott rajtuk, hogy szeretik, amit csinálnak. Térjünk is rá a pontokra!

Játékmester

Két játékmestert is kaptunk, mind a ketten kedvesek voltak velünk, és nagy átéléssel adták elő a történetet. Mint kiderült, munka mellett, csupán kedvtelésből csinálják ezt, de ez meg is látszott rajtuk. Egyikőjükről a végén azt találgattuk, hogy mivel foglalkozhat, mert többségünknek egy óvónénit juttatott eszébe a mesélős stílusa. Ez különösen szürreális hangulatot teremtett a gyilkosos történettel.
Talán picit a technikai részek mesélésébe túlzottan is belementek, de ezt betudtuk annak, hogy inkább a tapasztalatlanabb csapatokhoz vannak szokva.

Flow

Kicsit a feladatok végét lecsaptuk, hála annak, hogy megoldottuk az egyiket másképp, de elég jól beleéltük magunkat a dolgokba, csak úgy repült az idő, kevés volt az üresjárat, Vikivel kettőnknek bejött, Sasy volt az aki kimaradt inkább a dolgokból, ez az eredményeken is meglátszik. Kicsit sokan voltunk négyen bent és bár nem volt teljesen lineáris a cselekményszál, de mégis a feladatok mennyisége és elosztása nem volt teljesen az igazi.

Story

Egyedülálló módon, nagyon jól kidolgozott és átgondolt történetet kaptunk, amit az előadásmód tett tökéletessé. A kezdetektől indult, hogy maga a helyszín hogy alakult ki, kik a szereplők, és mi mit is keresünk ott pontosan. Egyszerűen erre nem tudtunk mást, mint 5 pontot adni. Minden szoba példát vehetne róluk!

Nehézség

A nehézség értékelése picit feladta a leckét, ugyanis a végén egy kicsit másképp sikerült megcsinálnunk egy feladatot, aminek következményeként 2-3 lépést kihagytunk a szoba végéről. Utólag visszanézve, ott még azért elidőztünk volna. Az elmondásuk alapján a többség 60 perc fölött szokott kijönni, ami alapján ez egy viszonylag nehezebb szobának tűnhet.
Viki szerint pár feladat magában rejt buktatókat. Ha valaki azokra nem jön rá, bizony megjárhatja vele. Lehetett volna egyértelműbb pár dolog, ami talán jobban kiegyensúlyozta volna az egészet.

Feladatok kreativitása

Találkoztunk pár igencsak ötletes és jópofa feladattal, ami tetszett, de a max pontot egyikünknél sem érte el. Egyszerű dolgokból csináltak jó feladatokat, de sokalltuk a számokat. A legtöbb helyre valamilyen kódot kellett megadni vagy azt megkeresni. Ezeken felül egy pici csavarás esetleg pár feladatnak jót tett volna. Ezzel a már korábban említett buktatókat is ki lehetett volna küszöbölni.

Látványvilág

Maga a sztori elég jó lehetőségeket teremtett a hely berendezésére, jóformán bármit be lehetett volna tenni, mert szinte bármi elfér egy rendőrségi raktárban. Szerencsére itt azért nem estek túlzásokba, ha zsúfolásig pakolták volna mindennel a helyet, az már rontott volna az összképen. Sasy szerint picit igénytelenre sikerült, de a tematikához szerinte jól passzolt ez is.
Én a szekrények helyett egy pár salgó polcot jobban odaillőnek találtam volna, de így is rendben volt. Amit mindannyian kicsit nehezményeztünk, hogy körben, kb. fej magasságban végigvezettek egy szigetelőszalag csíkot, mely a játéktér "tetejét" jelezte, azaz, hogy minden, ami fölötte van, az csupán a dekoráció része. Ezt előre elmondták, de mégis, esztétikailag nagyon nem illett a képbe.

Összesítve tehát:

Ez, átlagolva és százalékos arányt nézve:

88,8 %

Összességében tetszett, és nagyon sajnáljuk, hogy bezárt. Pár apróbb módosítással igen magas pontszámot is el tudott volna érni. Reméljük, sikerül esetleg később, máshol újra kinyitniuk.

De a napnak még nincs vége, ez még csak a második szabadulásunk volt, úgyhogy beállítottam a GPS-t, elfoglaltam a helyem a volán mögött, és irány a következő és egyben utolsó állomás: Tata!

Ha bármi kérdés vagy hozzáfűznivaló akad, kommentben szívesen látjuk!

Köszönjük, hogy végigolvastad, reméljük, meghoztuk a kedved hozzá!