Játékidő: 60 perc
Kapacitás: 2-6 fő
Alap ár:
     • 8 000 Ft - 2 fős csapat esetén
     • 10 000 Ft - 3 fős csapat esetén
     • 12 000 Ft - 4 fős csapat esetén
     • 14 000 Ft - 5 fős csapat esetén
     • 16 000 Ft - 6 fős csapat esetén
Kedvezménylehetőségek:
     • 25% kedvezmény, ha foglalásnál a kedvezménykód sorba belírod: ESC-APES
Honlapcím: http://scavengerescape.com/budapest/
Facebook oldal: https://www.facebook.com/scavengerescapebudapest/

Mint azt az előző kritikánkban is említettük, volt szerencsénk egy éjszaka alatt a Scavenger Escape mindhárom szobáját kipróbálni, és mit ne mondjak, maradandó élménnyel távoztunk tőlük. A részletekért, hogy mi is történt velünk aznap éjjel, ajánljuk figyelmedbe az Egyiptomi kaland kritikánk, ott kifejtettük, hogyan találtunk a helyre, és milyen kalandokat éltünk át, mire bejutottunk az első szobába.

Miután végeztünk az első szoba jól megkritizálásával, operátorunk, név szerint Mucika, akarom mondani Andor (hogy miért Mucika, szintén ajánljuk elolvasásra a korábbi kritikánk, az Egyiptomi kalandot), már vezetett is bennünket az aznap esti második próbatételünkre, a Rejtélyes Rendelőbe. Még az ajtó előtt megállt, puccba vágta magát, és egy új karaktert magára véve bevezetett minket a történetünkbe. Ennek kivonatát alább olvashatjátok:

Dr. Marinko Vogelreiter, köztiszteletben álló orvos rendelője előtt állunk. Dr. Vogelreiter azonban nem hagyományos orvos, számos érdeklődési köre mellett a virológia is szerepel. Szabadidejében olyan vírusokon dolgozik, melyek vízbe juttatva a város lakosságának csapvízen élő többségét kiirtanák, a város népsűrűségét Alaszkáéhoz hasonlóvá redukálva. Önöknek, mint a válságstáb behatoló egységének az a feladata, hogy a doktor rendelőjében a nyomokat követve felkutassák a vírust, és kihozzák onnan a sértetlen fiolákat, mielőtt visszatér a gaztevő cinkostársaival.

Újabb izgalmas történettel álltunk szemközt, és ráadásként a bejutásunkat sem egyszerűsítette meg azzal, hogy kitárta előttünk az ajtót, nem, nekünk kellett kinyitnunk szépen azt a lakatot, aminek segítségével szabaddá tehettük utunk a rendelőbe.

Közel 53 perccel később vigyorogva jöttünk ki onnan, csak sikerült megszerezni a vírust, és ezzel megmentettük a várost a majdnem teljes pusztulástól.

Akkor értékeljünk!

Játékmester

(Mivel az operátor ugyanaz volt a három szobában, az értékelése is ugyanaz)
Mucika, akarom mondani Andor, nagyon kedves volt velünk, és hogy megfogalmazzam Sasy és egyben mindannyiunk véleményét: bár minden játékmester ilyen lenne! Fesztelen, jókedvű, nyitott, és a történetet nem csak előadta, hanem el is játszotta. Na jó, nem teljesen, de látszott, hogy beleélte magát. Mint később kiderült, az alapmozzanatok voltak csak megadva a sztoriból, és emberünk helyben improvizált nekünk egy szép kerek történetet, és az volt mindebben a pláne, hogy ez nekünk fel se tűnt. Olyan összefüggően és határozottan adta elő a magáét, hogy azt hittük, mindenkinek ezt mondja. A játék alatt tematikába illően, egy képzeletbeli karaktert magára öltve segített és tájékoztatott bennünket, ami abszolút jó benyomást keltett, és amikor épp nem játszottunk, teljesen fesztelenül és jókedvűen beszélgetett velünk. Ami pozitívumot még a számlájára tudunk írni, az az, hogy amikor látta, hogy a hangulatunk egy kicsit kezd csappanni, köszönhetően a meglehetősen kései időpontnak, azonnal bedobott egy humorbombát, és máris pörgött mindenki tovább.

Flow

A szoba felépítése nagyon jó volt. Soha nem hagyott minket gondolkodni való nélkül, így kvázi egy percre sem unatkoztunk. Sasy véleménye szerint kicsit szakaszos volt a játék, hol húzott minket magával, hol csak kullogott mellettünk, és ami ezt leginkább kiválthatta, az a véleménye szerint a beépített rávezetések voltak, a mennyiségüket kicsit kevésnek érzékelte. Hozzá kell tenni, hogy ez egy közepes nehézségű, középhaladó szoba, így nem kell lépten-nyomon az emberek szájába rágni, hogy "itt és itt van, jól oszd be fiacskám", de néha egy hangyányival több rávezetés jól jött volna, akkor talán gördülékenyebb lett volna a dolog. Viszont amit az elején is említettem, soha nem hagyott minket agyalni való nélkül a játék, ennek pedig kifejezetten örültünk. 

Story

A történet egyértelműen maximális pontszámú. Végig lehetett követni a játékon az eseményeket, állított elénk célt, amit el is tudtunk érni, az előadás is olyan volt, hogy egyből berántott bennünket a közegbe, és erre a szoba látványvilága még rátett egy lapáttal, így ezt a szempontot csak dicsérni tudjuk. 

Nehézség

Sasy kezdő csapatnak ezt a szobát ilyen formájában semmiképpen sem tudná ajánlani. Véleménye szerint a komplexitása a szobának kicsit nyakatekert. Megesett nem is egyszer, hogy a kezünkbe akadt olyasvalami, amivel nagyon nem tudtunk mit kezdeni még hosszú percekig, és csak pörögtünk egy helyben, mert sejtettük, mire kell, de nem találtuk hozzá a többi dolgot. Angyal ezt a szempontot össze-visszának jellemezte, sokszor olyanokon buktunk el, ami nem volt nehéz, csak nem tudtuk összekapcsolni az egyik dolgot a másikkal. 

Feladatok kreativitása

A rávezetések helyenkénti hiánya itt is kiütközött. Sokszor találkoztunk már olyan feladattal, ami elgondolás alapján nagyon kreatív... lett volna, ha át tudják adni a lényegét a rávezetéssel. Sok kreatív feladat általában nem egyértelmű első ránézésre, így fontosak az apróbb nyomok, melyeket a tervezők elhelyeznek, és itt sajnos nem minden esetben éreztük azt, hogy a rávezető nyomok megkönnyítették volna a kijutásunkat. Kétségtelen tény viszont, hogy a szoba nagyon kreatív és egyedi feladatokat állított elénk, bár Sasy úgy érezte, akadna még mit csiszolni a dolgon. Ő érezte leginkább úgy, mintha ez a szoba még nem lenne teljes mértékben készen. Ettől függetlenül persze egy élmény volt, és ugyan nem sokkal a vége előtt, de mi is kijutottunk, kisebb-nagyobb segítségekkel. Nagyon sok fantázia van benne, tematikába illően kreatív, amit mi nagyon szeretünk, viszont egy csöppnyi csiszolást még javasolnánk.

Látványvilág

Amint azt Tojcsi megjegyezte, nagyon jól és egyértelműen el volt különítve az orvosi rendelő és a diliház/őrült tudós részleg, ráadásul minden szép letisztult és érdekes volt. Lényegesen egyszerűbb, mint az Egyiptomi szobájuk, de tematikába illően egyszerű. Sasy bajban volt. Neki is tetszett a játék berendezése, ketten karöltve kaptunk egy minimális szívrohamot is, ami abszolút pozitívum a játék részéről, viszont a díszítés mennyiségét kevesellte. Véleménye szerint egy átlag orvosi rendelőben is több díszlet van, nemcsak azok az eszközök, amiket a kezelések folyamán alkalmazni szoktak, hanem különböző anatómiai plakátok, kézen fogva mezőn ugrándozó gyerekek, akik azt sugallják, hogy: "Látod, ők nem betegek, nekik milyen jó, te meg az vagy!", más szóval szerinte lehetett volna kevésbé steril, és örült volna egy-két elrejtett "easter egg"-nek, ami azt sugallja, hogy a szomszédban egy őrült tudós garázdálkodik. Sajnos a "Ne nyúlj hozzá!" matricák mennyisége és tematikátlansága még mindig szívfájdalmunk volt, de azért akadt ott bőven olyan elem, ami elérte, hogy tátva maradjon a szánk, és egy röpke pillanatra elfeledkezzünk azokról a mancsokról.

Összesítve tehát:

Ez, átlagolva és százalékos arányt nézve:

92,1 %

Ez a játék sem úszta meg a TOP10-es listára való felkerülést, amiért gratulálunk a Scavenger Escape-nek. Ugyan hajnali egyre járt az óra, de úgy gondoltuk, fiatal még az idő, így hát belevágtunk aznap éjjel a harmadik szabadulásunkba is, a Mozart nyomában névre hallgató játékba. Persze azért mi se vagyunk robotok, előtte tartottunk egy rövidke kritika- és kávészünetet, hogy mindenki összekapja magát, és felkészíthesse a szürkeállományát a következő bevetésre.

Ha bármi kérdés vagy hozzáfűznivaló akad, kommentben szívesen látjuk!

Köszönjük, hogy végigolvastad, reméljük, meghoztuk a kedved hozzá!