Játékidő: 60 perc
Kapacitás: 2-4 fő
Alap ár:
     • 8 000 Ft - 2 fős csapat esetén
     • 12 000 Ft - 3-4 fős csapat esetén
Kedvezménylehetőségek:
     • 5 000 Ft - 2 fő esetén online foglalásnál
     • 6 000 Ft - 3-4 fő esetén online foglalásnál
     • 6 500 Ft - csapatlétszámtól függetlenül, ha már az egyik szobát próbáltátok
Honlapcím: http://jusski.hu/
Facebook oldal: https://www.facebook.com/jusski

A Jusskinál eddig kétszer is voltunk, és egyik szobájukban sem csalódtunk... eddig. Ahhoz képest, hogy a másik két szobájuk, a Szalmalovag és a Bagdadi tolvaj mennyire zseniális, igényes és fantáziadús, a Drogbáró szobájuk azt az érzést keltette bennünk, mintha csak csinálni akartak volna egy sokadik szobát, de arra már nem fordítottak volna akkora energiát, mint a másik kettőre. No de ne rohanjunk ennyire előre, kezdjük az elején!

Mint már említettem, a Jusskinál voltunk korábban két alkalommal is, onnan nagyon jó élményekkel távoztunk, és amikor beharangozták nekünk, hogy nyílt egy új szobájuk, mondanom se kell, mindannyian izgatottan vártuk, hogy mivel tudnak még meglepni minket. A másik két szobájukban öten veselkedtünk neki a feladatoknak, név szerint: Kristóf , Tojcsi , Mazsi , Angyal , és jómagam, Csibe , viszont ügyes-bajos teendőire hivatkozva Mazsi kénytelen volt lemondani ezt az alkalmat, és négyünkre bízni a sikeres kijutást. Mint később kiderült, szerencsére, ugyanis a hely maximális kapacitása 4 fő, ami ezzel adott volt.

Mikor odaértünk egy másik úriember fogadott minket mint a korábbi két alkalommal, aki, miután meglátta pólóinkat, és megkérdezte, hogy ugye voltunk már ilyen helyen, főleg náluk, nem is "untatott" minket sokáig, egyszerűen csak elmondta, hogy itt nincs videó, a szabályokat tudjuk, a történetet bent találjuk, és már kalauzolt is bennünket a bezáratásunkat jelentő ajtóhoz.

Mint azt játékmesterünk ígérte, a történetünket meg is találtuk az ajtón túl. Íme a honlapjukon közölt, rövidített változat:

Információink szerint pár nappal ezelőtt Magyarországra érkeztek a mexikói drogkartell vezetői. A szervezet véreskezű vezére, Los Rodriguez azzal a tervvel települt be hazánkba, hogy a birtokában lévő hatalmas mennyiségű kokaint Közép-Európában terjessze. Ha le akarjátok buktatni, bizony meg kell találjátok a drogszállítmányt…

Körülbelül 56 percünkbe telt kijutni Los Rodriguez bűnbarlangjából, és hát, be kell vallani, kicsit össze voltunk zavarodva. Lássuk, hogy miért!

Játékmester

Hogy őszinték legyünk, a játékmester az elején az ottlétével egyáltalán nem befolyásolta a hangulatunkat. Kristófnak tetszett, hogy ténylegesen tapasztaltakként kezelt bennünket, és nem kellett sokadjára is végighallgatnunk, hogy ne másszunk fel a plafonra, mert a villanykörtékbe nem rejtettek el egy szódásszifont sem, valamint hogy a kéz áthúzva nem azt jelenti, hogy gorillamancsokat kell növesztenünk, mert az emberkéz nem jó, hanem hogy nem kell feltétlen mód nyálas ujjal benyúlni a matrica mögött lévő konnektorba. Angyal leginkább az úriemberünk segítségnyújtási képességét kifogásolta. Az volt az érzésünk, hogy csöppet sem próbált meg árnyalni, egy az egyben rákérdezett olyan dolgokra, hogy megcsináltuk-e, amikre igencsak nekünk kellett volna rájönni, hogy azzal kell egyáltalán kezdeni valamit. Példának okáért, tegyük fel, hogy van egy borosüvegekkel teli hordó, és rákérdez, hogy kinyitottátok-e már a piros dugós borosüveget? Khm... erre talán szerettünk volna magunk rájönni. Isteni szerencsénk/szerencséje, hogy mikor ilyen direkt módon kérdezgetett, már az összes olyan dolgot felfedeztük, amit fel lehetett, így kvázi a poént nem lőtte le nekünk. Ez a fajta segítségnyújtás persze betudható annak, hogy kamerákat mi nem véltünk felfedezni, de meggyőződésünk, hogy ennek ellenére meg lehetett volna ezt oldani másképpen, árnyaltabban is.

Flow

Kristóf rögtön a következő mondattal nyitotta ennek a pontnak az értékelését:"Mégpedig azért adok ennyit a flow élményre, mert... nem... volt... flow... élmény!" A játék első 5 percében még mindenki nagyon jól érezte magát, még elárasztott bennünket az új szoba izgalma, de onnantól kezdve, hogy felfedeztük a helyet, és mindent kétszer átvizslattunk, úgy valami megakadt. Tojcsi adott hangot annak, hogy rengeteg felesleges dolog volt a szobában, ugyanakkor ő adta a legmagasabb pontszámot is, köszönhetően egy eléggé "nagy" feladatnak, mellyel csak ő játszott az időnk legalább 20 százalékában. Mi Angyallal azt éreztük, hogy rendben, láttuk a próbálkozást, mind feladatok, mind elrejtések, mind a koncepció terén, de egyszerűen minket nem tartott magában a játék. Minduntalan találkoztunk olyan tényezőkkel, melyek kizökkentettek minket abból az állapotból, amikor az ember élvezi azt, amit épp csinál. Hol a segítségnyújtás volt demoralizáló, hol csak egyszerűen nem tudtuk, hogy mégis mit kellene csinálnunk, ráadásul belebotlottunk néhány elég összezavaró jelölésbe is, melyet a legkevésbé se jellemeznénk egyértelműként. Ahogy a pontok is mutatják, mégse mi voltunk a legszőrösszívűbbek. Kristóf még annyira se tudta beleélni magát a játékba, mint mi, így az első 5 percre való tekintettel adott 1 pontot, és nem nullát.

Story

Kristóf egyre csak azt hangoztatta, hogy a történet szerinte elég erőltetett lett, és jobb lett volna, ha inkább nem is lett volna, vagy legalább megváltoztatva. Ugyanis a történet szerint valahogy a tudomásunkra jutott Los Rodriguez terve, és hogy ne legyünk bűnrészesek, ezért kell nekünk felkutatni, hogy hol van a drog, és leleplezni Rodriguezt, és véletlenül értesültünk róla, hogy egy óráig senki se lesz a nagy budapesti apartmanban, mert épp tárgyalnak, annyi időnk van cselekedni. Valljuk be, nem rossz próbálkozás, legalább van történet, csak nem épp logikus. Kristóf kifogásolta a történetnek azon részét, miszerint mi véletlenül meghallottuk, hogy kokainszállítmány érkezik, és hogy ne legyünk bűnrészesek, ezért kell lebuktatnunk. Mint hétköznapi embereknek. Legalább ha magándetektívek lennénk. A tematika maga mindannyiunknak nagyon tetszetős volt, a történet viszont eléggé érdekes szájízt hagyott maga után.

Nehézség

Tojcsi jegyezte meg viccelődve, hogy: "Ezt nem ajánlanám kezdőknek... de haladóknak se." Angyal rákontrázott, miszerint ez tipikusan a Mire gondolt a költő? esete. Tele volt logikátlansággal, logikai lukakkal, és ezt azzal magyarázták, hogy absztrakt gondolkodást igényel. Nem igazán tudtuk belelátni, hogy hol kellett volna absztrakt módon gondolkodnunk. Néhol egyenesen azt éreztük, mikor segítségek sorozatával végre valahára rájöttünk, hogy mire is gondolt az a kedves költő, hogy mintha az a feladat egyszerűen csak kiszúrás lenne, hogy erre úgyse jöttök rá. Olyan dolgokat kellett volna összekapcsolnunk, amikre egy hangyaürüléknyi utalást találtunk összesen. Persze lehet, vannak olyanok, akiknek ez annyira flottul megy, hogy fél óra alatt kint vannak, mert meglátják az absztraktot a kusza között, de nekünk egyedül a kusza logikátlanság maradt.

Feladatok kreativitása

Be kell vallanunk, sokkal több tematikába illő feladatra számítottunk. Sajnos csalódnunk kellett. Találtunk nem egy olyat, ami szép volt, jó volt, csak épp a tematikához nem volt az ég világon semmi, de semmi köze. Az egyetlen egy dolog, amit pozitívan a számlájukra tudok írni ennél a pontnál az a különböző nyomok elrejtése volt. Ugyan találkoztam már különböző helyeken hasonló elrejtési formákkal, ezért nekem nem került kifejezetten sok időmbe ezek felkutatása, de ettől függetlenül ezt értékeltem, nekem tetszett. 
Ami a feladatokat illeti, azokkal volt baj. A már fent is említett absztrakt megalkotásuk, melyet mi nem épp ezzel a jelzővel illetnénk, enyhén szólva is az élvezhetőség rovására ment. Ezenfelül a legnagyobb szívfájdalmunk, Angyal szavaival élve a leghatalmasabb kihagyott ziccer, hogy a bent lévő még a nyomozós sztorihoz is passzoló elemeket alig használták fel. Azon kívül a lehető összes dolgot, de pont azt nem, ami a történethez passzolt volna. Ráadásként néhol olyan érzésünk volt a bent lévő feladatokkal kapcsolatban is, hogy már nem tudták hova tenni őket, létrehoztak hát egy sokadik szobát, kitaláltak hozzá egy izgalmas fedősztorit, és berakták oda, hogy ne vesszen kárba.

Látványvilág

Találtunk olyan látványelemeket, melyeket nem tudtunk hova tenni, de ezt leszámítva egész szépen megpróbálták hozni a hangulatot. Tény, én egy kis burzsujt még elvártam volna a helytől. Egy szép és drágának kinéző asztalt, egy-két bőrnek kinéző kanapét. Mindazok után, hogy az egész föld és az összes asztal tele volt szórva lóvéval, ráadásul nem kis mennyiségben, egy kicsit drágább kinézetet, kicsit több luxust vártunk volna.

Összesítve tehát:

Ez, átlagolva és százalékos arányt nézve:

56,3 %

Mint azt a végső százalék is mutatja, ez nem lesz a kedvenc szobánk. Alapvetően értékelni szoktuk a kreatív gondolkodást igénylő feladatokat, de ebben a játékban nem sok logikát találtunk sajnos. Vérzik érte a szívem, mert a Jusski másik két szobája nekem a személyes kedvenceim közé tartozik, és bármikor szívesen visszalátogatnék, ha valaki megszánna egy emléktörlő bűbájjal. Ennél a szobánál viszont az volt az érzésünk, hogy megalkották a két fő szobát, mely tökéletesen illett egymáshoz és a profiljukba egyaránt, majd maradt még egy kis helyiség, amit nem tudtak mire használni, így behánytak oda mindent, amit a másik két szobájukban nem tudtak felhasználni, majd ráhúztak egy tematikát, amiről úgy gondolták, bevonzza az idősebbeket is, hogy ne csak a gyerekek siessenek a szalmalovag segítségére, rátettek egy 16-os karikát, hogy érdekesebb legyen a dolog, és voila: kész a Drogbáró.

Sajnos, mint ahogy azt Tojcsi is mondta, ezt nem igazán tudjuk ajánlani szinte senkinek. Inkább azt javasoljuk, szemezgessetek a másik két szobájuk közül, azok tényleg zseniálisak. Itt valami elromlott. Hogy egy híres mondást idézzek: "Nem jött át!"

Ha bármi kérdés vagy hozzáfűznivaló akad, kommentben szívesen látjuk!

Köszönjük, hogy végigolvastad!